Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 14 (277. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
3602 vannak az idegeim. Komolyan mondom, egy filozófust alálkozón éreztem magam; ez a “felszólalok, tehát vagyok” kategória, ami itt elhangzott. Vissza szeretnék a dolog érdemi részéhez kanyarodni, bármennyire is furcsa, és nem a mi történt az elmúlt 8 évben, mi történt az elmúlt 20 évben gondolatmenetet folyta tni. Ott kezdeném, hogy ebben a törvényjavaslatban, amelyik előttünk van, nemcsak a hozzátartozók bántalmazása szerepel, bár eddig még csak erről volt szó, számtalan más rendelkezés is van, kisebbnagyobb rendelkezések, amelyekről beszélni kell, illetve va nnak olyanok is, amelyek a módosítások közül esetleg nem kerülnek szóba. Egy salátatörvénnyel állunk szemben, aki nyomon követi az Országgyűlés munkáját, ezzel mindenképpen szembesülnie kell. Ezért előrebocsátom, hogy a fő probléma a végszavazásnál az lesz , amit nyilván majd meg fogunk kapni így vagy úgy, amikor akárhogyan is szavazunk, hogy egyrészről a hozzátartozói bántalmazás esetében - nevezzük így: családon belüli erőszak - ez egy támogatható irányzat, és erről Gaudi képviselőtársam már szólt, és vélh etően fog is a rendes felszólalásában, illetve Gyüre képviselőtársam; viszont például az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele és az ehhez kapcsolódó végrehajtási szabályok teljes mértékben támogathatatlanok a részünkről. (13.50) Tehá t megint - és első körben ezt sérelmezném - olyan helyzetbe hoz minket az előterjesztő, hogy amikor majd dönteni kell a zárószavazáson, akkor nehéz lesz gombot nyomni, mert vannak olyan javaslatok, amelyeket támogatni lehet, és vannak olyan javaslatok, ame lyek komoly demokratikus aggályokat vetnek fel. Itt az elhangzott vitában, és tényleg csak a hozzátartozók bántalmazása kapcsán ezzel kezdeném a felszólalásomat, néhány gondolatot említenék, utána áttérnék, ahogyan mondtam, az elektronikus adat végleges ho zzáférhetetlenné tételére. Itt azt azért hangsúlyozni szeretném, hogy ebben az esetben is a család tényállását mi megtartanánk annál a körnél, ami egyébként az alaptörvényben szerepel. Lendvai Ildikó felszólalásában, bár eddig nem ment el, de utalt arra a vitára, amely már itt az Országgyűlésben zajlott a család fogalmánál, mi nem tartjuk például családnak az azonos nemű együtt élő párokat. Tudom, hogy ez vitát szül, vagy vannak, akik ezzel nem értenek egyet. Ebben az esetben egyébként az is indokolja, hogy itt legfőképpen a férfiak, nők és mondjuk, a velük együtt élő gyerekek viszonylatáról beszéljünk, mert azt nehezen tudja bárki vitatni, hogy a legtöbb esetben a családon belüli erőszak kapcsán a gyermekek és a nők sérelméről beszélhetünk. Természetesen le hetnek olyan példák, amikor férfi honfitársainkat bántalmazzák, de nem ez a nagy többség, azt hiszem, ebben vita nem lehet köztünk. Tehát az olyan családokat, ahol Ádám és Béla él együtt, azért itt kivenném ebből, nyilván mondjuk, két férfi, ha egymást bán talmazza, az esetleg egy másik körbe tartozik, de ez nem a gyengébb nem vagy egy gyermek, egy kiszolgáltatottabb ember sérelmére elkövetett bántalmazás vagy egyéb sérelem. (Dr. Stágel Bence elfoglalja a jegyzői széket.) Azt is tudomásul kell venni, hogy mi nden társadalmi viszonyt a Btk. nem szabályozhat. Ez egyébként az a határmezsgye, ahol nagyon nehéz beavatkozni. Egyrészről bizonyos esetekben be kell avatkozni, másrészről viszont azt azért figyelembe kell venni, hogy valahogyan egyéb módokon is kell ezt a problémát megoldani. Lehet, hogy ez - itt megint Lendvai Ildikó felszólalására utalnék - 1990 előtt egy bevett módszer volt, hogy ami a Btk.ba bekerül, az végrehajtható is, és egyébként azt az elmúlt rendszerben megfelelően akár egy ügynökhálózattal ell enőrizni lehetett, hogy a családon belül mi történik, tehát azok a jelentések szépen beérkeztek, ott elképzelhető, hogy ez működőképes volt, de a demokráciában ez egy nagyon nehéz kategória. Az egy jó irány egyébként, és lehet, hogy eljárási dolog, de jó i rány, hogy a magánindítvány intézménye kikerül abból a körből, tehát nem kell a sértett feljelentése, magánindítványa ahhoz, hogy elinduljon az eljárás. Szerintem ez önmagában már legalább egy akkora vívmány, mint egy új tényállás kreálása, sőt továbbmegye k, bizonyosan nagyobb vívmány is, hiszen az esetek többségében azért nem indul eljárás, mert a magánindítvány hiányzik. Egyébként a törvénytervezet indokolásában
