Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 14 (277. szám) - Az agrárgazdasági jelentés elkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
3585 területeken milyen indikátorok alapján kell vizsgálnunk a kérdéseket. Hogy egy dolgot említsek: világosan leírja azt, hogy nem elég nekünk a bérmunkát a mezőgazdasági foglalkoztatásnál figyelembe venni, hanem a statisztika rendszeres en nem számol a mezőgazdaság tipikus foglalkoztatási formájával, az önfoglalkoztatással - ami nekünk érték, mert azok a családok eltartják magukat ebből a tevékenységből, bár bért nem fizetnek saját maguknak , pedig a háromnegyed része a mezőgazdasági fog lalkoztatásnak itt valósul meg. Egészen új megközelítés és indikáció kell tehát egy ilyen típusú agrár- és vidékfejlesztés nyomon követéséhez, mint a ’97es agrárgazdasági jelentés, az annak idején, a Hornkormány idején meghozott, az agrárgazdaság fejlesz téséről szóló törvény célkitűzéseinek a nyomon követéséhez kellett. Azt hiszem, hogy emellett különösképpen talán nem is kell tovább érvelnem. Tisztelettel arra kérem, és erre vonatkozóan én magam is tenni fogok egy módosító javaslatot, gondoljuk meg: ha e gyszer valóban stratégiai irányváltásról beszélünk, ha elfogadtunk egy nemzeti vidékstratégiát, ha ezzel csatlakozunk az európai megközelítéshez meg a saját tradícióinkhoz, ahol sohase egyszerűen termelő ágazat volt a mezőgazdaság, hanem annak mindig volta k társadalmi, szociális, foglalkoztatási dimenziói, és mindig voltak környezeti dimenziói is, akkor ennek megfelelően át kell strukturálni, át kell alakítani azt a jelentést, amely a folyamatok nyomon követését kell hogy szolgálja. Ami a november 15ét ill eti, persze lehet ezt csúsztatni is olyan értelemben, hogy nyilván nem a következő évi költségvetéshez fog akkor ez muníciót adni, hanem az azt követőhöz, de mindenképpen azt javasolom magunknak, hogy ha nem akarunk eltévedni a fejlesztésekkel, ha nem akar unk eltévedni a költségvetési források felhasználásával vagy az erőforrásaink felhasználásával, jó, ha ezekben a dimenziókban a folyamatokra támaszkodunk, amikor a következő évet vagy az azt követő évet megtervezzük. Ez egyébként érvrendszert is ad nekünk azokkal az érdekcsoportokkal szemben, amelyek mindig el akarják téríteni a saját érdekeik mentén a költségvetési forrásokat a kasszákból, a forrásokat ki akarják emelni, vagy az erőforrásokat meg akarják szerezni. Egyetlen komoly érvrendszerünk lehet, ha k omolyan akarunk a tervezéssel foglalkozni, és ezt a fajta gördülő tervezést, közös előrehaladásunkat meg akarjuk alapozni: ha ezekben a dimenziókban világosan látjuk, hogy milyen folyamatok zajlanak, számszerűsítjük, indikáljuk, mérjük, és a tapasztalatoka t levonva a következő évek tervezésénél ezt felhasználjuk. Azt javaslom magunknak, hogy ezt a fajta átalakulást, ami az agráriumban zajlik Európában, és ami a mi tradícióinknak is megfelel, kövessük egy olyan jelentéssel, amellyel valóban ennek a változásá t sikerül mérni, és ne egy ’97es, akkor elfogadott törvény indikációs rendszerét és terminológiáját használjuk, név szerint is, agrárgazdasági jelentésként nevesítve ezt a jelentést, figyelmen kívül hagyva, hogy közben ez jelentősen átalakult, és egy vidé kfejlesztési közegben egészen más indikátorokra van szükség, mint amire szükség lenne egy egydimenziós tőkebefektető társaságok profitmegtérülési hatékonyságmérését szolgáló indikációs rendszerrel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) (12.40) ELNÖK ( Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Kérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hog y most nem. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai nap végén kerül majd sor.
