Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3052 szeptemberoktóberben. De szükség van a likviditásra, a pénzre is. Itt jön a közraktári vállalkozás, m int egy nagyszerű találmány. A termék tulajdonosa, a gazdálkodó, tulajdonosa a terméknek, majd akkor adja el, amikor akarja, de időközben pénzzé teheti. Időközben párhuzamosan pénzzé is teheti. Hogyan? Úgy, hogy a közraktári jegy, amelyet a közraktári váll alat kibocsát, pénzértékű. A bankok arra ugyanúgy adnak pénzt, mint váltóra vagy más értékpapírra. Tehát a közraktár egy pénzcsináló intézmény. Szabad használnom a szót? Szabad, én közgazdaságtanprofesszor vagyok, nekem szabad szavakat kreálni a közgazdas ágtanban. Tehát a közraktári jegy egy pénzcsináló valami. Mert a termék is megvan, és annak az értéke megtestesül abban az okmányban, az okmányt pedig lehet forgatni éppúgy, mint egy váltót vagy más értékpapírt. Ezt csinálják a bankok is. Magyarországon az onban ma ez sokkal kevésbé van, mint volt régebben, a háború előtti világban. Mert hiszen megváltozott a magyar gazdaság. Először földreform volt, akkor reméltük, hogy lesz. Aztán kollektivizálás volt, akkor másfelé haladt. Az utóbbi egykét évtizedben még nem jutottunk oda vissza, hogy a piacgazdaság lehetőségeit és előnyeit használjuk, még ha szükséges, újból feltaláljuk. Mert hiszen ezt nem is kellett kitalálni, ez a spanyolviasz megvolt már régebben is. Tehát a közraktári jegynek és a közraktári apparát usnak ez a lehetősége rendkívül sokat ért és rendkívüli időszerű. Ezért volt az első mondata a felszólalásomnak, hogy nagyon időszerű a közraktárakról most törvényt alkotnunk és beszélni róla. Még az agráriummal összefüggő gondolat, ami ugyancsak eszembe j ut, hogy amikor az első világháború után Magyarország egy része Csehszlovákiának adatott, tehát a Felvidék, akkor aztán húsz év múlva visszacsatolódott a Felvidék jelentős része, de azon a csehszlovák területen olyan földreformot hajtottak végre a korábbi feudális Magyarországon túllépve, amire válaszképpen épült 30 mezőgazdasági közraktár. Senki sem emlékszik, de hadd emlékeztessek rá: két közraktári vállalat volt, ami Csehszlovákiának a Szlovákia része volt, a Jednota és a Svez, a Svez raktárak Dunaszerda helytől egészen Kassáig, a Jednoták pedig a Kárpátalján, Nagykaposon, meg Ungváron. Én jártam ezekben, dolgoztam ezekben a vállalatokban. Természetes volt, hogy közraktári hálózatot épített a csehszlovák mezőgazdasági politika, mert a mezőgazdaság új rends zere, a kisbirtokos, kisgazda csehszlovák mezőgazdaság ezt igényelte, és ez kifizetődött neki. (17.10) Ezek igen modern közraktárak voltak, emlékszem, legalább 1520 azon a területen, amelyik Magyarországhoz visszatért arra a néhány évre, és nagyon tanulsá gos volt. Az akkori magyar agrárkormányzat azután kopírozta is, Magyarországon a Tiszamelléki közraktárak, agrárközraktárak épültek, körülbelül 15, Tiszavalk, Algyő, Tiszafüred. Nos, a közraktárakról tehát, amiről most itt gondolkozunk, az igen időszerű e zeknek az elsődleges szempontoknak a mérlegelésével. Azt, hogy milyen tapasztalatok vannak, jó volna alaposabban megnézni, merthogy kevesebb ez az iparág, mint volt. Ez annak a bizonyítéka, hogy bizony nem jól csináltuk a dolgainkat, és persze az, hogy nem jól csináltuk a dolgainkat, nem azt jelenti, hogy hamut szórjunk a fejünkre, hanem azt, hogy csinálhatjuk jobban is, és legyen arra indíték. A Nostra közraktári vállalkozási rendszer akkor úgy jött létre Magyarországon, és itt említem, mert ma is már több ször előkerült, hogy hogyan lesz majd a biztosítás, lehete apellálni a döntésekre, meg a kezelési költség. A közraktárban a tárolás, betárolás, kitárolás és a kezelés, forgatásnak neveztük a termék szellőztetését, hogy meg ne penészedjen, amíg ott van, ez egy olyan fejlett apparátus volt, Magyarország ebben igen jól járt, az élre került néhány év alatt. Most bevallom, mostanában nem jártam a szolnoki közraktárban, de azt hallom, hogy bizony majdnem nincs is, messze amögött van, ahol lehetne, pedig nemcsak ezekben a mezőgazdasági termékekben, a gabonafélékben, amelyeket említettem, hanem a magtermelésben a szolnoki közraktárunk, akkor KözépEurópa legnagyobb közraktára különösen a magtárolásra, vetőmagtárolásra volt berendezve, és nem csak úgy általában. A n agyon finom vetőmag, például a repcemag manapság valami miatt kevésbé, egyszer majd megint fel lesz fedezve a vetőmag. A második világháborúban a német hadsereg felfedezte a repcemag nagy jelentőségét, mert a német katonamérnökök úgy tudták, hogy
