Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - A fémkereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZÉL BERNADETT (független):
3029 Egyesülete vagy a Fémszövetség bizonyos mértékű támogatását is kifejezte a törvényjavaslat irányában. Elég sokat beszéltünk arról, hogy mennyiben változta tja a javaslat a mostani hatályos törvényt, összességében azt látjuk, hogy vannak jó és támogatható elemei, de sokkal több olyan elem van, ami nem elégséges vagy nem kellően hatékony. A felszólalásom következő részében ezekkel kívánok foglalkozni. Marad az a fő szabály, hogy magánszemély szabadon adhat el fémkereskedőnek fémet, azonban ehhez a kormányrendeletben meghatározott, felismerésre alkalmas jellemzővel rendelkező anyagoknál külön előzetes hatósági engedélyt kell kérni. Nyilvánvaló, hogy itt például a kábel, szobor vagy egyéb ilyen vonalra találták ki ezt a szabályozást. Sok szó esett még arról, hogy természetes személy ingatlanán 3 köbméternél több fémet nem lehet tárolni. Alapvetően ez ötletnek nem rossz, de itt egy törvényjavaslatról van szó, sajno s ez kevés. Mert ki fogja ezt ellenőrizni, hogyan lesz ez végrehajtható konkrétan? Ugye, említették már képviselőtársaim, hogy mi a szankció, hogyha 3 köbméternél több fémet találnak valakinek az udvarában. Jelenleg semmi, tehát ez egy nagyon komoly problé ma. Ugye, még ha jó is a javaslat, ha nem ellenőrizhető, nem végrehajtható, akkor semmire se lesz jó, úgyhogy ezzel mindenképpen érdemes továbbfoglalkozni. Van itt még egy olyan vonal, amit fontos megemlíteni. Egyrészt beszélünk nagyon sokat az illegális s zínesfémkereskedelemről, de ott van a lomizás mint kérdés. Ahogy megvizsgáltam ezt a törvényt, látható, hogy itt a lomtalanításra vonatkozóan is lesznek különböző módosítások. Bekerül az a szabály, hogy ilyenkor a közszolgáltató értékesíthet a fémkeresked őnek. Ebből ugyan nem következik, hogy tilos lenne lomizni, de egy végrehajthatatlan tiltást látunk, amivel igazából egy ilyen szürkezónába tolják be a lomtalanításban részt vevő embereket. Tehát körülbelül azt látom most, hogy ebből az következik, hogy jo gszerűen nem lehet lomizni, cserébe önmagában a kirakott fém begyűjtése nem lesz egyértelműen törvénysértő, és ez azt az alapvető problémát, amit sokan érzékelnek egy lomtalanítás környékén, nem fogja megoldani. Hogyha erre a problémára is választ szerette k volna adni ebben a törvényjavaslatban, az biztos, hogy nem fog sikerülni. Szeretném azért megjegyezni, hogy itt a dilemmának nemcsak egy bűnözési vagy bűnüldözési, de egy nagyon komoly szociális vetülete is van. Ebben az országban jelenleg megélhetési le hetőség híján családoknak a sora próbál minimális egzisztenciális biztonságot a fémgyűjtésből szerezni, de nyilvánvalóan semmilyen anyagi szükséglet nem adhat felmentést az emberéleteket és anyagi javakat egyaránt veszélyeztető cselekmények ellen. Ilyen pé ldául, amit már sokat emlegettünk, a vasúti biztosítóberendezések kábeleinek az elvágása vagy a fémsorompó akkumulátorának az ellopása. De nyilvánvalóan azt látni kell, hogy ezeknek a cselekedeteknek a büntetése, amit ebben a törvényben kiszabnak rá, az ke vés. Tehát mi is szigorítanánk a szabályozáson. Ugye, említették a kormánypárti képviselők, hogy maximálisan egykét milliós, kivételes esetben ötmilliós büntetésekkel lehetne számolni. Tehát álláspontunk szerint máshogy kellene ezt a tételt megközelíteni. Nem az illegális fémfelvásárlással elérhető hasznot kellene a bírságolás alapjának tekinteni, hanem pontosan fordítva, a potenciálisan okozott kárt, például, hogyha egy vasúti balesetről van szó vagy egy híd leszakadásáról. Egyszerű en fontos az, hogy a bírságmaximum ezzel legyen arányos, mert csak akkor van valódi visszatartó ereje. Tehát önmagában ez az emelés ezt a kérdést nem fogja kezelni, sokkal inkább egy másfajta szemléletet javaslok. Nem annak kellene megszabnia az irányt, ho gy mennyi haszonra lehet ezzel valakinek szert tenni, hanem pontosan ellenkezőleg: hogy mekkora kárt okoz ezzel az, aki elköveti ezt a tolvajlást, ezt a lopást, ezt a bűncselekményt. Talán látszik abból is, amit az eddigiekben elmondtam, hogy itt egy nagyo n körültekintő szabályozásra van szükség. Itt van társadalmi, szociális, létesítménybiztonsági, gazdasági és környezetvédelmi szempont is, és most utóbbi kapcsán szeretnék igazából egy kérdéssel élni a miniszter úrhoz vagy ahhoz, aki most figyeli azt, amir ől beszélek, kormányoldalról, mert ha jól látom, most nincs itt a teremben. De ez egy nagyon fontos kérdés, és erről még senki nem ejtett szót. A 2. § (1) bekezdésének az 1. pontja tartalmaz egy olyan kitételt, ami azt jelzi, hogy az előterjesztők
