Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámolója; a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámoló... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
3009 Köszönöm szépen, hogy meghallgattak . (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Kulcsár Gergely képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek, illetve a helyben jelzőknek ad om meg a szót. Elsőként TuriKovács Béla képviselő úrnak, Fidesz. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azok közé tartozom, akik a hosszúhosszú, majdnem történelmi időszak alatt mindvégig azon az állásponton vol tam, hogy ez egyombudsmanos rendszer előnyösebb és jobb lehet, ha mellette hatósági rendszerben kialakulnak azok a védelmi rendszerek is, amelyeknek most az egyik jelentését hallgathattuk meg. Azért tartottam ezt szükségesnek előrebocsátani, mert ez a vita máig nem zárult le. Hiszen számosan vannak, akik még mindig úgy gondolják, hogy jó lenne, ha az ombudsmanokat valami természetellenes módon szaporítgatnánk, és minden egyes részterületnek lennének külön ombudsmanjai. A legkülönbözőbb jelzőkkel lehetne őke t illetni, és lehetne őket csatasorba állítani. Mégis kiderült az elmúlt időszakban, hogy az egyombudsmanos rendszeren belül van arra lehetőség, hogy egyegy részterületnek azt a fajta nagyon fontos képviseletét, ugyanakkor azt a nagyon fontos érdekérvénye sítő lehetőségét garantálni lehessen. Erről szól ez a jelentés többek között. Fölmerült itt szocialista részről, hogy na de hát ki fordul itt az Alkotmánybírósághoz. Hát az ombudsman. Teszi is, azt kell mondanom, hogy helyesen. Amikor ő úgy véli, vagy amik or arról van meggyőződve, hogy erre szükség van, akkor az Alkotmánybírósághoz fordul; a hatóság meg minden olyan esetben, amelyben szükségesnek tartja, eljár hatóságként. És ez a jelentés engem arról győzött meg, hogy ezt pártatlanul, minden elfogultság né lkül teszi, olyan módon, amely meggyőződésem szerint pártpolitikai kritika alá nem vonható. De meggyőződésem szerint szakmai alá sem. Hiszen ez a felépítés, amelyet ez a jelentés hoz, szeretném mondani, megérdemelné, hogy akár egy kis füzetecskében a példá kkal együtt megjelenjen a szélesebb közvélemény előtt is. Arról szeretnék ugyanis itt szólni többek között, hogy még ma is úgy tűnik, hogy az adatvédelem, az ezzel kapcsolatos eljárások, az információszabadság a népesség egy jelentős részénél nagyrészt azé rt úri huncutságnak tűnik. Egyre többen vannak, akik értik már, hogy mi ennek a fontossága, de hogy ez általános legyen, ezért tenni kell. És meggyőződésem, hogy amikor egyegy ilyen jó munka van, ennek a munkának a továbbdolgozásával akár ennek népszerűsí tése is elérhető, nem utolsósorban pedig elérhető az, hogy az emberek megértsék, hogy a jogosítványaik milyen körben és milyen széles körben érvényesíthetők. A példák többek között ezt igazolják. Az oktatással kapcsolatban itt elhangzott már egy példa, idé zésre került, de az önkormányzatoknál nagyjábólegészében ugyanez a példa szintén megjelenik, és nagyon helyesen jelenik meg. Miről van szó? Arról, hogy be kell tudni határolni azt, hogy meddig közérdekű, és meddig lehet közérdeknek tekinteni azokat az ada tgyűjtéseket, és azt milyen formában kell végrehajtani, hogy az ne érjen föl egyben azzal, hogy az érdeksérelmeket is okoz. A példa igen jó volt, és azt gondolom, hogy a hatóság ebben az esetben is helyesen tette a dolgát. Egy olyan részt szeretnék kiemeln i, amely ugyan marginálisnak tűnik, de meggyőződésem szerint mégis a népesség, a magyar népesség számára széles körben, és azt kell mondanom, hogy talán védelmi jelleggel is jelenik meg. A kamerás megfigyelésekre gondolok. (13.40) A kamerás megfigyelésekre gondolok; a kamerás megfigyelések ugyanis a bűnesetek egy jelentős részénél nagyon fontos felderítő, sőt megelőző lehetőségeket garantálnak. Meddig lehet elmenni az egyén védelmében, az egyén vagyonának, az egyén vagyonvédelmének az érdekében? Ezt a terül etet meggyőződésem szerint át kell gondolni, és a garanciák megteremtése mellett végre biztosítani kellene azt, hogy az egyéni vagyonvédelem számára is legyen egyfajta lehetőség ezzel a
