Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - Határozathozatal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2982 Legalábbis ha elolvasta, ezt ügyesen titko lja, tudniillik a 9 perc 04 másodperc alatt egyetlenegy mondat el nem hangzott, ami a törvényről szólt volna. Természetesen tiszteletben tartom a parlamenti vita szabályait, de ha az MSZP az alkotmány 4. számú módosításánál nem volt jelen és tüntetett távo llétével, akkor elmondhatta volna mindezeket az érveket a 4. számú alkotmánymódosításnál, amikor a 4. számú alkotmánymódosítással biztosítottuk, hogy ezekben a kérdésekben a parlament döntsön. De távol voltak, nem mondták el, hanem most. Ha ők demokratikus érzelműek, demokratikus gondolkodású emberek, akkor el kell ismernünk, hogy egy demokráciában, egy jogállamban mindenki alá van vetve a törvényeknek. A törvényeknek való alávetettségük azt jelenti, hogy jelen vitában fel sem tételezhetem, fel sem hozhatom azt a kérdést, hogy az egyházi státus elismerésében ki dönt, hiszen a törvénynek vagyok alávetve úgy, mint önök, úgy, mint én. Tehát jelen vitában ez egy meddő vita, értelmetlen vita és hozzáteszem, hogy nem demokratikus gondolkodású emberhez méltó vita. Innentől kezdve azt hittem, hogy Lendvai Ildikó képviselőtársunk mégis a törvényről fog beszélni, és el kell ismernem, hogy kétségtelenül, szelektív módon, de olvasta a törvényt. Voltak olyan részek, amelyeket egészen pontosan idézett, voltak olyan részek, amelyek valószínűleg elkerülték a figyelmét, mert többek között azt mondja, hogy jogbizonytalanságot eredményez, hogy a vallási közösségek, az a tizenhét vallási közösség, amit az Alkotmánybíróság felsorol, nincs szabályozva a törvényben. Felhívom a képvi selőtársam figyelmét a törvény 20. §ára, pontosan rendezve van ez a kérdés. Vagy még egy példát mondok: azt mondja Lendvai Ildikó, hogy nem kaphatnak anyagi támogatást a vallási közösségek. Szeretném felhívni a figyelmét a törvény 8. § (1) bekezdésére, po ntosan szabályozva van, hogy milyen feltételek mellett. Egyébként valószínűleg a nyilvánosság előtt, amit mondott, jól hangzik, csak az a probléma vele, hogy a törvény leírt vagy benyújtott szövegével nincs köszönő viszonyban. De a nyilvánosság mindent elb ír, mindent el lehet mondani. Zárójelben jegyzem meg, hogy ha így a pontokat felsorolta, hogy miért nem fogadható el számára a törvény, meggyőzött arról, hogy egy ateista párt utódpártjának, bármilyen törvényt alkothatnánk, soha nem fogadnák el egyetlen po ntját sem. Csak szeretném visszaidézni a korábbi vitákat, amikor önök még azt is megkérdőjelezték, hogy nekünk jogunk van a ’90. évi IV. remekműhöz bármilyen módon hozzányúlni, és ami egyszer már szerzett jog, az egyházak azok egyházak, és ennek ellenére m ost már ezt az érvrendszert elhagyják, hiszen az Alkotmánybíróság, és legyünk következetesek, azt a javaslatot, azt az indítványt, hogy a 7. §t hatályon kívül helyezze az Alkotmánybíróság, elutasította. Tehát az Alkotmánybíróság is úgy foglalt állást, hog y igenis ebben a helyzetben amit önök megtehettek volna, de nem tettek meg, és húsz éven keresztül tűrték, hogy egyre jobban szaporodnak az egyháznak bejegyzett szervezetek különböző előnyökkel és különböző visszaélésekkel; nem kívánom idézni a múltkori vi tából azt a sort, amikor a nemzetbiztonsági évkönyvek többször jeleznek egy egyházat az önök kormányzata alatt, és önök elolvassák a nemzetbiztonsági évkönyvet, hogy egy adott vallási közösség nemzetbiztonsági kockázatot jelent, és semmit nem tettek. Hogy önök húsz éve ezzel a problémával semmit nem tettek, akkor nézzük a tényeket! A tények pedig, hogy az új törvény megalkotását követően létrejött az európai gyakorlatnak megfelelő kétfokú rendszer, és ebben a kétfokú rendszerben a vallásszabadság mindenki s zámára teljes mértékig biztosított. Oly mértékig biztosított, hogy tíz ember azonos hitelveket vallva jogi személyiséget élvez. Ilyen nem volt korábban; hozzáteszem, hogy példaértékű. Hogy ebből a vallási közösségek közül ki kaphat egyházi státust, úgy gon dolom, hogy megint csak Magyarország büszkén vállalhatja, hogy a hasonló rendszereket követő európai jogrendekben a vallási pluralizmus biztosításában az első egyharmadban vagyunk. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy múlt hét pénteken sikerült találkoznom a Baptista Világszövetség elnökével, aki azt mondta, hogy a magyar törvény példaértékű. Példaértékű, tekintettel arra, hogy helyesen értelmezi az egyház és állam szétválasztását, az egyház és az állam
