Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 29 (272. szám) - Tukacs István (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Lenullázott nyugdíjszámlák, avagy miként csapták be ismét az embereket?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
2835 Köszönöm, államtitkár úr. Öné a szó, képviselő úr. Elfogadjae a választ? MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP) : Köszönöm szépen a választ, tisztelt ál lamtitkár úr. Mindannyian tudjuk, hogy a havi törlesztőrészletek sok esetben egy család teljes bevételét elviszik, és akkor valamiből még meg is kell élni, ki kell fizetni a számlákat, fenn kell tartani a háztartást. A szakemberek és civil szervezetek rész éről szinte megállás nélkül érkeznek a javaslatok és az észrevételek hozzánk, amiket mindig közvetítünk az adott szakterület irányába. Sajnos, mint tudjuk, a korábbi konzultációk és egyeztetések ellenére még mindig voltak olyan devizaadósok, akiknek a hely zete megoldásra várt. Az intézkedéseket és a választ köszönöm, azt elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.) Tukacs István (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Lenullázott nyugdíjszámlák, avagy miként csapt ák be ismét az embereket?” címmel ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tukacs István, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: “Lenullázott nyugdíjszámlák, avagy miként csapták be ismét az em bereket?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Balog Zoltán miniszter úr kérésére Soltész Miklós államtitkár úr fog majd válaszolni. Tukacs István képviselő urat illeti a szó. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök kétszer is lóvá tették a volt magánnyugdíjpénztártagokat. Egyszer akkor tették őket lóvá, amikor azt ígérték, hogy szabadon dönthetnek majd, hogy melyik nyugdíjrendszerb e akarnak tartozni, majd szimplán megzsarolták őket azzal, hogy nem lesz állami nyugellátásuk, nyugdíjuk akkor, ha nem lépnek át ebbe. Másodszor akkor tették lóvá őket, amikor azt ígérték, hogy egyéni nyugdíjszámlákon írják jóvá az elcsaklizott mintegy 300 0 milliárdnyi összeget. Hadd következzen most egy kis kronológia az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokból és egy parlamenti határozatról! A parlamentben az önök többsége politikai nyilatkozatot fogadott el: “Garantálni kell az egyéni számlavezetés intézmé nyét az állami nyugdíjrendszerbe átlépő, korábbi kötelező magánnyugdíjpénztári tagoknak; garantálni kell az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlákra történő befizetések értékállóságát.” Ezután már csak néhány érdekes név következik. 2011 februárjá ban minden nyugdíj védelmezője, Selmeczi Gabriella mondta azt, hogy régi ígéretet váltanak be, a nyugdíjbiztosító törvényi felhatalmazást kap arra, hogy egyéni számlákat nyisson és kezeljen. Önök ezt követően, miután hosszú ideig nem történt semmi, egy egé szségügyi salátába rejtve fogadták el azt, hogy nem lesz jóváírása senkinek. (Gúr Nándor: Szégyen!) Ugyanakkor a törvény elfogadása előtti estén Varga Mihály miniszter úr azt nyilatkozta, hogy nem indokolt az egyéni számlák megnyitása. Ennek averziójaként mindjárt másnap Rogán Antal beszélt arról, hogy mégiscsak lesznek egyéni nyugdíjszámlák. Államtitkár úr, önök pontosan tudták, hogy semmit nem fognak jóváírni, mégpedig azért, mert amit elköltenek, azt jóváírni nem lehet, másfelől a Nyugdíjreform és Adóssá gcsökkentő Alap már készen volt akkor, amikor ezeket az ígéreteket fogalmazták. Ami nincs, amit elköltöttek és a szélbe fújtak, azt nem lehet jóváírni. Mert ezt a pénzt elköltötték anélkül, hogy érdemben lett volna bármiféle hatása az államadósságra vagy b ármilyen gazdasági folyamatra. (Gúr Nándor: Gyalázat!)
