Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 15 (268. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
2441 veszélyeztetve. Ilyen többek között például Verpeléten a 2416os számú út, illetve a 2507es számú út Mónosbél, Balaton és Borsodnádasd között, 10,5 kilométeres szakaszon. (20.50) Bízom benne, hogy e fent említett két út felújítása és javítása még egy esetleges katasztró fa bekövetkezte előtt megtörténik. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány képviselője jelezte, hogy nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szávay István képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót ötperces időkeretben. SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! “Akinek Miklós herceg is briliánsgyűrűt ajándékozott” cí mmel kértem ma szót; 110 éve halt meg Dankó Pista. Itt az Országgyűlésben sok mindenről meg szoktunk emlékezni napirend után. Másfél évszázados nemzeti örökségünkről, a magyar nótáról azonban ritkán esik szó. Pedig nemrégiben, pontosan március 29én volt 1 10 esztendeje annak, hogy a magyar nóta fejedelmének - egy közkedvelt szerzeményét idézve - örökre “eltörött a hegedűje”. Dankó Pistáról van szó, akinek tiszteletére egyébként nemzetközi magyarnótatalálkozót szervez a hétvégén a BácsKiskun megyei Csengőd és Tabdi, valamint a Csongrád megyei Szatymaz, amelyen erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, felvidéki, valamint anyaországi előadók is bemutatkoznak. Itt a kezemben e kiváló hiánypótló rendezvénynek a meghívója is. (Felmutatja.) Dankó népszerűsége tehát ma is töretlen, egyedülálló sikerei, nem mindennapi életútja volt, és páratlanul gazdag életművet hagyott maga után. De ki volt ő, ki volt Dankó Pista? A cigány származású muzsikusfejedelem kicsivel több mint tíz évvel az 1848as forradalom kirobbanása után lát ta meg a napvilágot az akkoriban pesti és szegedi urak közkedvelt pihenő- és mulatóhelyéül szolgáló SzegedFölsőtanyán, azaz a mai Szatymazon. A később világhírűvé váló nótafejedelemnek édesapja korai halála miatt már kilencéves korától gondoskodnia kellet t édesanyjáról és három húgáról, amely feladatnak derekasan eleget is tett: vályogvetőként kezdett dolgozni. Tizenöt évesen szülőfalujában már saját bandája volt, velük járta a környékbeli falvakat és a tanyavilágot, sokszor csak egy kis élelmet vagy italt kérve fellépéseiért. Tehetsége teljes körű kibontakoztatását azonban Pósa Lajos költővel, újságíróval való találkozása, valamint közös munkájuk kezdete jelentette. “A költő karjára vette a cigányt, és halálos holtáig el nem hagyta többet” - írja róluk Mór a Ferenc. És valóban: ettől a pillanattól a zenész és a költő elválaszthatatlanok lettek egymástól, tökéletes együttműködésüket mintegy félezer, közösen szerzett és máig közkedvelt nóta mutatja, mint például a “Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány”, a “Szőke kislány, csitt, csitt, csitt”, az “Eltörött a hegedűm”, vagy éppen a “Búsan szól a kecskeméti öreg templom harangja”. És hogy miért fontosak ezek a nóták? Azért, mert többek között az ő magyar nótái szorították ki az akkortájt divatos német nyelvű dalokat a kávéházakból, mulatóhelyekről. Pedig Dankó Pista szinte semmilyen zenei előképzettséggel nem rendelkezett. Szüleitől tehetségét, apjától első hegedűjét örökölte, hangjegyeket például sohasem tanult meg írni, így nótáit is mások jegyezték le hely ette. Kortársai szerint Isten súgta fülébe a dallamot. Dankó Pista nem kottából, hanem a szívéből dalolt. Kényszerűen megszakadt tanulmányait pótlandó és tudásszomját kielégítendő egyremásra olvasta a könyveket, ha kellett, diáktársaitól kért kölcsön olva snivalót, és Dumast, Victor Hugót vagy épp kedvence, Jókai Mór regényeit olvasta. Amikor pedig már megengedhette magának, könyveket vásárolt, és tiszteletreméltóan változatos magánkönyvtárat hozott létre belőlük.
