Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 15 (268. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2424 MSZPs képviselők, mintha ismét káosz és viharfelhők lennének, tulajdonképpen három témát említettek meg mindössze, amelyhez kritikusan viszonyulnak. Hiller képviselő úr e törvénymódosítás k apcsán körülbelül 6 percet annak szentelt, hogy az állami fenntartásba vétel kritikáját ismételten, nem először elmondja, holott ezt a témát a benyújtott módosítás nem is érinti. Én nem akarok részese lenni ennek a tragikomédiának, de nem tudom megállni, h ogy néhány észrevételt ne tegyek. Tizenhat hónappal ezelőtt fogadta el az Országgyűlés a köznevelési törvényt. Ennyi idő alatt, igen, néhány pontosításra szükség volt. Mi több, néhány olyan javaslatot is beépítettünk, mert hiszen együttműködtünk Michl Józs effel a módosításban, ezt nem is titkoltam, amelyek megnyitnak olyan lehetőséget, amelyet ellenzéki képviselők javasoltak. Vagy említhetem a Hídprogramot, amelyben kifejezetten pontosításra került sor. Vagy az egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan oktatásával kapcsolatban is olyan pontosításra került sor, amely - most már látszik - szükséges volt. Miért olyan nagy baj ez? Miért kell úgy beállítani, mintha ez tragédia lenne? Sőt, a törvényalkotónak pontosan az a dolga, hogy igyekezzék a l ehető legjobb szabályozással előkészíteni mindazt, ami következik. De nem tehetem meg, hogy ne reagáljak ismét a beiskolázással kapcsolatos dolgokra. Azt, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ igazgatója vagy helytelenül idézte a törvényt, vagy a s ajtó idézte őt helytelenül, nem tisztem eldönteni. De a képviselő úrnak pontosan tudnia kellene, hogy a köznevelési törvény a beiskolázásnak a határát, a tankötelezettség alsó határát az augusztus 31éig hatéves korukat betöltő gyerekekig kitolta, de hozzá tette, hogy ahol a szülő kéri és a szakértői bizottság, vagy az óvodavezető iskolaéretlenséget gyanít vagy azt állapít meg, maradhat tovább az óvodában. Ezért tehát mindaz, amit a sajtó nem tudom, kinek a sugallatára vagy kinek a kezdeményezésére, de kéth árom hete nyom, hogy tankötelezett, iskolaéretlen gyerekek tömege fogja ellepni az első osztályokat, idézhetem némelyik ellenzéki képviselő szavait, ez kérem szépen, nem igaz. És miközben húszezrekről regéltek az elmúlt hetekben, lám kiderült, hogy tízezer rel több férőhely van az általános iskolákban, néhány agglomerációs körzetben van olyan probléma, ahol iskolaterem gyors felépítésével, vagy átszervezéssel, vagy - utolsó esetben - osztálylétszám megemelésével fogjuk orvosolni a beiskolázást. Ezért nem ért em, azaz sajnos értem, de mégis úgy csinálok, mintha nem érteném, hogy az ellenzéki képviselőknek miért kedves az, hogy állandóan pánikot keltsenek, hogy állandóan olyan képben fessék fel az előttünk álló hónapokat, mintha itt valami iszonyatos káosz lenne , aztán az idő elmúltával kiderül, hogy ilyen káosz nem következett be, és akkor mélyen hallgatnak róla. Hiller képviselő úr is a mai interpellációs szövegét még az előtt benyújtotta, hogy a beiratkozás lezárult volna, amikor még nem voltak ismertek az ada tok. Most már ismertek az adatok, ezért amiket ma a válaszomban elmondtam, valósak. És azt is tudja, képviselő úr, hogy április 30ig kell a szülőknek értesítést küldeni a felvételről. Addig pedig a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ teljes mértékben é s nagy erőfeszítésekkel azon dolgozik, hogy minden gyerek sorsát elrendezzék. Azt sem tudom megállni, jóllehet nem tárgya ennek a benyújtott törvénymódosításnak, de miután hat percet szentelt a központosításnak, ahogy ön mondta, soha ilyen központosítás ne m volt, ez részben igaz. Tudja, hogy a magyar köznevelési rendszernek hány százalékát tartja most fenn a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ? 64 százalékát. És mi volt a helyzet az államosítás előtt? A magyar iskoláknak és óvodáknak a 60 százalékát az e gyházak tartották fenn. Nem is lehetett szó tehát ilyen központosításról. Az iskolarendszer többi elemét pedig nagyrészt az állam tartotta fenn. Egészen más volt az iskolaszerkezet. Az tehát, hogy nem volt ilyen mértékű központosítás, természetesen igaz, d e valahol mégiscsak a történet, a történelem nem teljes fokú ismeretére vall (Dr. Hiller István: Na, na, na!) , ha ezt a múlt rendszerrel hozzuk össze, ahol - megismétlem - 60 százalékát az egyházak tartották fenn a magyar iskolarendszernek. Ma ez körülbelü l csak 10 százalék. Ezért óvatosan kellene bánni ezekkel a példálózásokkal, összehasonlításokkal vagy hozzá kellene tenni mindazt az ismeretet, ami megvilágítja ezt az egész helyzetet.
