Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 12 (252. szám) - Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő határozathozatala - A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
224 önkormányzatok, az azonos kategóriában vagy régióban elhelyezkedő helyi önkormányz atok, hiszen az ellenőrzésnek nemcsak szankcionálni, hanem a partneri viselkedést is mutatnia kell. Tehát bezárva a hozzászólásomat, tisztelt elnök úr, én ezekre szerettem volna a figyelmet felhívni akkor is, ha tudom, hogy teljesen reménytelen, falra hány t borsó, amit elmondok, de amíg itt ülök, ebben a Házban, ezt kötelességem elmondani, és lehet, hogy még máskor is el fogom mondani. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Apá ti István jobbikos képviselő úr következik, ugyancsak maximálisan 15 perces időkeretben. DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Arról szeretnék beszélni, hogy nekünk, jobbikosoknak elsősorban mit sugall ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat arra a tanárra emlékeztet minket, aki nem tanít, de számon kér. Ez alatt azt értem, hogy önök azt a hamis látszatot keltik, azt próbálják bemagyarázni a közvéleménynek és egyébként az önkormányzati vezetőknek, polgármestereknek, képviselő knek, jegyzőknek, hogy pénzt, fegyvert, paripát adnak az önkormányzatoknak, megszabadítják őket az adósságkonszolidáció jegyében az adósságállományuk egy részétől, mert jelezném, hogy nem teljes mértékű, hanem átlagban 4050 százalék körüli adósságot fog á tvállalni az állam. Az már egy másik kérdés, és messzire vezetne a vitának ez a része, hogy ingyenes használatba vesz bizonyos önkormányzati vagyontárgyakat. Ha már itt tartunk, 15 perc elég bőséges ahhoz, hogy kitérjek arra, hogy az elmúlt több mint húsz évben hányszor fordult elő, hogy különböző bankokat konszolidáltak. És amikor a bankokat konszolidálták, akkor soha nem vették ingyenes használatba a bankok ingatlan vagy ingó vagyonát, épületeit, gépjárműveit, és sorolhatnám még hosszasan, konszolidálták őket az adófizetők pénzéből, és a bankok igazából ennek csak haszonélvezői voltak, élvezték az állami beavatkozás, az állami konszolidáció adta előnyöket, és igazából nekik a kisujjukat se kellett ezért megmozdítani. Az önkormányzatokat több mint húsz év e lteltével végre egyszer az életben konszolidálják - részben, tehát most sem egészben, mint a bankokat, csak részben , és ezért súlyos árat kell fizetniük, a függetlenségük jó részét, az önkormányzatiság jó részét ezért fel kell adniuk. Csak azért hívtam f el erre a figyelmet, hogy lássuk már a különbségeket, és bizonyos olyan összefüggéseket is hozzunk be ebbe a vitába, amelyek eddig még nem hangzottak el. De nézzük tovább, hogy mi itt a fő probléma! Pénz, fegyver, paripa tehát nincs, magyarul, nincsenek bi ztosítva a személyi, tárgyi és anyagi feltételek, ugyanakkor igen kemény felelősségre vonásra számíthatnak bizonyos önkormányzati vezetők. Fordítsuk már meg ezt a vitát, tisztelt hölgyeim és uraim, és próbáljuk meg odaföntről kezdeni, mert tudjuk, hogy min dig a fejétől büdösödik: hol van a kormánynak, illetőleg a kormánytagoknak a felelőssége? A miniszterelnököt, minisztereket, államtitkárokat mikor lehet végre felelősségre vonni különböző cselekedeteikért vagy mulasztásaikért, amelyek sokkal, de sokkal nag yobb károkat okoznak akár az önkormányzati rendszernek, akár a magyar társadalomnak, mint aminek akár csak a töredékét egy polgármester, ha negyven évig polgármester, ha egész életét a polgármesteri székben tölti, meg tudja valósítani? Tehát több szerénysé get és több alázatot várnánk, pláne a kormányzati időszakuk harmadik évéhez közeledve, és illő lenne megteremteni ilyen szankciós jelleggel a kormánytagok, a miniszterek, az államtitkárok, a miniszterelnök felelősségét. Az, hogy ez az adott havi jövedelme bizonyos hányadában vagy többhavi jövedelemében kifejezve, vagy a köztisztviselői illetményalap bizonyos szorzataként történne, ehhez képest már részletkérdés. Sokkal szimpatikusabb lenne a társadalomnak, az átlagembereknek és persze az önkormányzati vezet őknek, az önkormányzatokban dolgozóknak is, ha egyszer végre az úgymond feletteseik is viselnének érdemi felelősséget, a jövedelmi, vagyoni viszonyaikkal, egzisztenciájukkal arányos felelősséget, és csak ennek megtörténte után lehetne elkezdeni a polgármes terek, képviselők ilyen irányú felelősségét firtatni,
