Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 11 (251. szám) - Bejelentés képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DÚRÓ DÓRA (Jobbik):
23 tanulatlan szülők melle tt kellene kitörnie abból a mélyszegény létből, amelybe a családja leginkább is beletaszítja. Néhány helyzetképet szeretnék bemutatni önöknek. Például megtörtént esetek, hogy cigány családoknál, ahol például nincsen fűtés a lakásban, ott már majdnem megfag yva fekszenek a gyerekek a földön, és senki nem foglalkozik velük. Vagy éppen, amikor az egyik gyereknek a szakértői bizottság előtt kellene megjelennie az édesanyjával 14 órára, akkor nem megy el, ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, és amikor megké rdezik az anyát, hogy miért nem jelent meg a megjelölt időpontban, akkor az a válasz, hogy mert nincs is olyan, hogy 14 óra, hiszen az csak tizenkettőig van. Ezek megtörtént esetek, tisztelt képviselőtársaim, és ez az a szülői felelősség, amiről egyébként a Jobbik népszavazási kezdeményezése is szól. Tehát nem kollektív bűnösségről vagy kollektív megbélyegzésről beszélünk sem akkor, sem az oktatás esetében, hanem a szülők felelősségét szeretnénk hangsúlyozni. Cigányellenességnek tartom azt, ha meg szeretnék hagyni ebben a környezetben, ebben az esélytelenségben azokat a gyerekeket, akiknek a szülei ilyen helyzetbe sodorják őket és ilyen színvonalon vannak. Ezzel szemben áll a Jobbiknak az a javaslata, amelyik a bentlakásos iskolák létrehozására vonatkozik. H angsúlyozni szeretném, nem arról van szó, hogy valakit származás vagy bőrszín alapján ilyen intézményekben szeretnénk nevelni, azonban sajnos a cigányság többségében jellemző az a családi környezet, amit az előbb néhány példán bemutattam. Ezzel a családi k örnyezettel szemben nyújt számukra az iskola törődést, meleg ételt mindennap, fűtött szobát, tiszta ágyat egy fogmosás után. Ez az, amit a bentlakásos iskola tudna nyújtani nekik az oktatás és a tanulás mellett. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez emberte len körülmény lenne számukra, éppen ez teremtene nekik esélyt az emberhez méltó életre. Nekünk az a célunk, hogy kitörjenek felnőtt korukra ebből a helyzetből, és mondjuk, ne betörjenek másokhoz, ahogy a cigány bűnözők teszik, megélhetési forrásként tekint ve ezt. A finanszírozást az iskoláztatási támogatásokból lehetne többek között megoldani, hiszen az iskoláztatási támogatást arra kapja a család, hogy ellássa a gyermek tanításával kapcsolatos feladatokat. Hogyha ezt egy ilyen bentlakásos intézmény látja e l, akkor egyből az intézménynek juttathatnánk ezt a támogatást. Illetve az eddig cigány integrációra feleslegesen elköltött milliárdokból lehetne ezeket az iskolákat létesíteni, illetve működtetni. Vannak példák ezek működésére is mind nemzetközi kitekinté sben, mind Magyarországon. Az Egyesült Államokban és NagyBritanniában egyébként a felső tízezer körében is nagyon nagy divat, hogy önkéntesen bentlakásos iskolákban nevelik a gyermekeiket. De Franciaországban kifejezetten hátrányos helyzetű tehetséges gye rmekeket emelnek ki ilyen módon a visszahúzó családi környezetből, és biztosítják számukra az esélyt arra, hogy normális életet élhessenek. De nem kell elmennünk a tengerentúlra vagy Európa nyugati felére, elég Zala megyébe tekintenünk, ahol Csapi nevű kis településen a hetvenes évek óta működik egy ilyen intézmény, és sajnos azt kell mondanom, hogy ez a néhány száz fős zalai település és az intézménye több eredményt tud felmutatni a cigányság felemelésében, mint az elmúlt húsz év kormányai összességében. És ennek az eredménynek nem az a titka, hogy értelmetlenül milliárdokat vagy százmilliárdokat ölünk integrációba, hanem az, hogy szembenézünk a valós helyzettel, és a valós problémákat kezeljük a cigányság esetében. Azoknak a gyerekeknek, akik most már felnő ttek és ebben az iskolában végezték el a tanulmányaikat – ugye, hároméves koruktól akár a szakképzés végéig , megváltozott a helyzete, és ha csak azt említjük, hogy számukra a megélhetés forrása a munka, és ehhez felelős gyermekvállalás társul, akkor láth atjuk, hogy ez valódi eredményeket hoz cigány családok esetében is. A miniszter úrnak pedig ajánlom figyelmébe a cigánypolitikájuk vonatkozásában Illyés Gyula szavait: “Növeli, ki elfödi a bajt.”
