Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 25 (264. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
1871 Azonkívül az E.ON gázüzletének megvásárlására fordított összegből nagyon sok lakást lehetett volna felújítani, ebben is kérjük a megfontolásukat. Úgyhogy kérem, ismerkedjenek meg a javaslattal, és támogassák azt az emberek védelme és segítése érdeké ben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Kövér László) : Válaszadásra megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak. Parancsoljon! DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ahogy hallom, jó dolog a lelkiismeretfurdalás. Rezsicsökkentésről beszél, azért hadd idézzek néhány adatot! A gáz ára 2002 és 2010 között - úgy tudom, akkor önök voltak kormányon - háromszorosára nőtt, az áram ára pedig ugyaneb ben az időszakban, 2002 és 2010 között megduplázódott. Tehát én megértem a lelkiismeretfurdalást, és úgy gondolom, hogy ez nagyon helyes dolog egy olyan párt részéről, amelyik nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a rezsiterhek ennyire nehezek (D r. Lanczendorfer Erzsébet: Így van!) , és ilyen nagy terhet jelent a lakosság számára. Éppen ezért a kormány a rezsiterhek csökkentése mellett kötelezte el magát, és olyan politikát visz végig, ami a rezsiterheket csökkenti. (13.10) Ami a javaslatát illeti, az alapvető élelmiszerekre rakódó áfa csökkentése - nagyon jó dolog, hogy ilyen javaslatot benyújtanak, csak azt is kérném, hogy számoljanak utána. Egyszer már véghezvittek valami hasonlót, 2006ban csökkentették az áfát 5 százalék ponttal (Közbeszólás a Fidesz soraiból: 2008ban sokkal nagyobbat…) , majd aztán választás után ezt visszaemelték egyébként, tehát úgy gondolom, hogy ilyen politikai játszmára nincs szükség ebben az országban. Másodszor. Aki valamilyen javaslattal él, akkor nyilvánvalóan ennek a költségvetési vonzatát is célszerű kiszámítani. Ha csak a sertés, baromfiágazat termékeit nézzük, talán még hozzátennénk más alapvető termékeket is, ennek nagyon jelentős költségvetési hatása van. Ha az összes élelmiszer áfáját csök kentenénk, az 240 milliárdos terhet jelentene, ha szűkítenénk tovább ezt a kört, akkor a 70 milliárdos nagyságot is elérhetnénk, de mindenképpen jelentős költségvetési terhe van. Anélkül, hogy ezeket a költségvetési terheket világosan ki ne számolnánk, ily en javaslatot, úgy gondolom, felelőtlenség tenni. (Lukács Zoltán: Visszamegyünk a feketegazdaságba!) Akkor hadd idézzem azt, hogy egyszer már tették ezt, és milyen hatása volt. Amikor 2006ban csökkentették az áfát, annak az volt a következménye, hogy java része a kereskedőknél maradt, a fogyasztó abból nagyon keveset látott. Hadd idézzem a Nemzeti Banknak egy 2006ból való tanulmányát, amelyik azt mutatta, hogy az 5 százalékpontos csökkentésnél a termékek árainál körülbelül csak egyötödnyi volt, ami valóban csökkent. Gyakorlatilag a csökkentés hasznát a kereskedők vitték el. Úgy gondolom, olyan áfacsökkentésre - legyen az az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése is , olyan áfacsökkentésre, amelyik nem jut el a fogyasztókig, nincs szükség Magyarországon . Azt mindannyian tudjuk, hogy azért az igazi kiút sokkal inkább a bérek emelkedése. Ha figyelmesen nézi a béradatokat - javarészt egyébként a csökkenő infláció miatt , tehát 2013. januári és 2012. januári összehasonlításban, a versenyszférában már reálbé rnövekedés látható, 0,9 százalékos, és azzal számolunk egyébként, hogy ebben az esztendőben további reálbérnövekedés valósul meg, javarészt - ahogy említettem - a csökkenő infláció miatt is, ami szintén a lakosság helyzetét tovább erősíti. Sokkal inkább ez az igazán megfelelő út, a reálbérek növekedése, a foglalkoztatás bővülése, és nem az egyedi beavatkozás, mint az élelmiszeráfa csökkentése, ahol - ahogy említettem - egyrészt jelentős költségvetési kockázat van, és kéretik ezt kiszámolni egyébként ponto san, a másik oldalról pedig olyat célszerű csak végrehajtani, ami valóban a fogyasztókig jut el, és valóban a fogyasztókat segíti.
