Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 19 (263. szám) - A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1821 amelyeket annak idején a monetáris unió létrehozásakor kínáltak, ma már egyre nyilvánvalóbban d arálják le és emésztik fel az egyes tagállamok szuverenitását. Egyre jobban éri utol a válság azokat az államokat is, amelyekről eddig úgy gondoltuk, hogy stabil lábakon állnak, gondoljunk akár Spanyolországra, Írországra vagy Olaszországra. Nem csak Görög ország szerepel tehát itt a válság sújtotta övezetek sorában vagy éppen most Ciprus, ahol szintén drasztikus lépésekkel próbálják menteni a menthetetlent. Önmagában azt kell világosan látni, hogy maga az Európai Unió jelenlegi formájában a bajok egyik fő g yökere. Tehát a következtetésben és a megoldási módban van radikális eltérés mindazok között, akik azt mondják, hogy ez az út az, ami egyedüliként üdvözítő, nem lehet mást csinálni, a monetáris unióhoz csatlakozni kell előbbutóbb. Ugye, itt is elhangzott, hogy abszolút nem arról szólt senki a monetáris unióhoz való csatlakozás kapcsán, hogy milyen veszélyekkel jár ez egy nemzetállam számára, hanem lényegében legfeljebb azért kárhoztatták az MSZPkormányzatot, hogy visszavetette Magyarországot az euróövezet hez való csatlakozásban. De arról már abszolút nem szól a fáma, hogy például hogyan csapódott le az euróövezethez való csatlakozás Szlovákiában vagy Észtországban, ahol - ugye, frissen csatlakozott országokról van szó - ma már, például Szlovákia vonatkozás ában is kísértetiesen hasonló problémákkal kezdenek el küszködni, mint amelyek most Magyarországon jelentkeztek, és megoldási módszerekben is kezdik a magyar modellt követni. Tehát figyeljünk inkább Csehországra valóban, hiszen a volt cseh elnök, Václav Kl aus teljesen világosan fogalmazott, azt mondta, hogy tragikus hiba volt létrehozni az új pénzügyi uniót, és egyértelművé tette, hogy tévedés a költségvetési felelősség paktumának nevezni ezt a szerződést. Ez a szerződés ugyanis arról szól szerinte, hogy Br üsszelben úgy gondolják, hogy ők bizonyos dolgokhoz jobban értenek, mint az uniós tagállamok, ez nem igaz, húzza alá, és ebben teljes mértékben igaza volt. Ugyanezt folytatva: a pénzügyi unióra való áttérés újabb lépés az egyes európai országok szuverenitá sának megszüntetéséhez. A dolog lényege abban áll, hogy valóban az uniós csatlakozás egyébként tisztességtelen feltételekkel kierőszakolt kivitelezése során aláírt csatlakozási szerződésben Magyarország sajnálatos módon vállalta a monetáris unióhoz való cs atlakozást. Tehát azzal, hogy ma ezt a monetáris övezethez tartozó államokra kötelező, nagyon szigorú fiskális szabályokat is rászorító, az állampapírkibocsátások fölött kontrollt gyakorló lehetőséget kikötő egyezményt, illetve olyan további szabályokat i s lehetővé tevő egyezményt elfogadni javasolják, amely az államadósságcsapdában vergődő államokat továbbviszi ebbe a süllyesztőbe, és további kiszolgáltatottság alá vonja, az ezen monetáris övezethez való csatlakozásnak a végleges bebetonozásáról van szó. Tehát itt eleve lemondunk arról, hogy majd amikor változnak esetleg a feltételek - pedig ez elhangzott többek részéről, és valóban így lesz, így van, hogy folyamatosan változik a gazdasági környezet, nem lehet előre látni, hogy pár év múlva mi következik be. De akkor miért kell egy tőlünk rendkívül távoli időpontra eső, és lehet, hogy reményeink szerint egyébként soha be nem következő monetáris unióhoz való csatlakozás előtt évekkel már belehajtani a fejünket egy olyan igába, amelynek a szabályait majd ugy an döntő többségben akkor kell alkalmaznunk, amikor majd esetlegesen a monetáris unióhoz már csatlakoztunk? De mi már most előre elfogadjuk azokat a szigorú rendelkezéseket - akár az 5. vagy 6. cikket vagy a 3. cikket is mondhatnám , amelyek egy egyértelm űen kemény, drasztikus központosító beavatkozást biztosítanak az Európai Unió szervei számára az egyes tagállamok pénzügyi és gazdasági szuverenitásának korlátozását eredményező módon. Tehát ez - nyugodtan merem mondani - egy olyan szintű nemzetiérdekfela dás, amely történelmi léptékekben, sajnos azt kell mondanom, olyan önfeladó politika folytatását jelenti, mint amikor Magyarország önállóságát kiszolgáltatták idegen hatalmaknak korábban, évszázados viharaink, történelmünk során. Tehát igenis az lenne egy korrekt és tisztességes hozzáállás, hogyha azt mondanánk, hogy - mint Csehország - ebből a folyamatból kívül maradunk. Nyilván érdekeltek vagyunk abban, hogy valamilyen módon Európa ne omoljon össze, és ne temessen minket maga alá, mert sajnálatos
