Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 19 (263. szám) - A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1817 A következő felszólaló 15 per ces időkeretben Horváth János úr, a Fidesz képviselője. (22.00) DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány képviseletében a külügyminiszter úr egy érdekes nyilatkozattal zárta felszólalását, legalábbis nekem úgy hangzott, és úgy hangzott, hogy a sajtó ezt majd meghallja, vagy a világ meghallja, bár mi az Országgyűlésben itt éppen nem vagyunk jelen, vagy ennyien vagyunk jelen. Nem szokatlan, hogy fontos eseményeknél nem vagyunk jelen, ez áll a Magyar Országgyűlésre is, talán Magya rországra is a történelem során. De vissza a témához! A nyilatkozatot, már amit a külügyminiszter úr általánosságban mondott, már belehelyezve a jelen törvényjavaslatot a nagyobb képbe, azt jó volt hallani, azt sokan meg fogják hallani, az az érzésem. A té ma, ami előttünk van, valóban megérdemli azt az átgondolást, aminek itten tanúi vagyunk. Mert miről is van szó? Különbözőképpen értelmezhetjük. Úgy értelmezem, úgy is értelmezem, hogy az Országgyűlés, mi most opciót építünk, lehetőséget teremtünk valamivel többre, mint ahol vagyunk: a miniszterelnök részt vegyen azokban a tárgyalásokban, ahol úgyis rólunk is szó van, és döntés van; azután az, hogy hogyan is működik majd az az intézmény, amelyiknek úgy leszünk teljes jogú tagjai, ahogy ez a törvényjavaslat e lmondja nekünk. A szerződés célja, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés és ennek kihirdetése előhozza ismét azokat az elemeket, amelyekről az egész Európai Közösség, ennek különböző vetületei szól nak, különösképpen, hiszen ott kezdi, az első szó az, hogy “gazdasági”. Persze hogy gazdasági és annak vetülete a monetáris meg a fiskális, meg amit aztán tovább említ a javaslat: költségvetési fegyelem, gazdaságpolitikai koordináció, fenntartható növekedé s és így tovább. De megemlíti a többi lényeges elemet: környezet, versenyképesség, szociális kohézió. Persze szó van ezekről, ugyanakkor fülembe cseng, és nyilván, képviselőtársaim, itt hallottuk egymást, hogy a szerződés létrehoz egy olyan állapotot, amit most már itten én is emlegettem, de nem hoz létre adóharmonizáció tekintetében olyan állapotot, ami a szuverenitás határát érintené. Vagy létrehoz? E tekintetben talán nem egyértelmű, mert vannak olyan kitételek is, hogy az adópolitika, a fiskális politik a összehangolása hogyan is történjen. Bizonyos támpontokat megjelöl, 60 százalék meg 3 százalék, meg ezek a számok mind jelentenek valamit, jól tudjuk, hogy mit: ezek iránypontok vagy támpontok, amihez alkalmazkodunk. Ugyanakkor hogy ez mennyiben olyan mér tékű, hogy saját döntésünket korlátozza? Óvatosan nem használom a “szuverenitás” szót, hogy arról vane szó, a nemzeti szuverenitásról vagy nem. Én azt mondom, hogy nem, de hallom azokat is, akik mást mondanak, akik másképpen értelmezik. Szóval, a fiskális politika érzékeny téma mostan, más tekintetben az Európai Közösség külpolitikája vagy az Európai Közösség nemzetvédelmi politikája, azokat ismerjük, azokról itt nincs szó, bár összefüggenek. A szuverenitást a fiskális gyakorlat és annak az itt emlegetése érintie, erről van szó, még akkor is, ha nem mondjuk ki. Talán az általános vitában több szó lesz róla. Összehasonlítom ezt a gondolatsort a monetáris politikával. Nincs szó ebben a törvényjavaslatban róla, érthető módon, de mégis a gondolataink tisztázás ához talán hasznos. Pénzügyi politika, monetáris politika, a jegybankpolitika, tehát a monetáris politikában a szuverenitás… Nem használtam a szót, nem szuverenitást mondtam, hanem az a függetlenség teljesebb. Vagy nem? Teljesebb, mert hiszen az elmúlt esz tendők során hányszor volt témája a jegybank igazgatóságának, a közvéleménynek, a politikának, a gazdasági döntéshozatalnak a kamatláb változtatása, az utóbbi esztendőben a pénz olcsóbbá tétele, a kamatlábváltoztatás. Ebbe kevesebbet szólt bele az Európai Unió vagy a nagyobb közösség. Tehát az összehasonlítása a kettőnek, a monetáris politikának és a fiskális politikának, itt hasznos lehet, különösen, képviselőtársaim, azoknak közülünk, akik többet vagy kevesebbet aggódnak, vagy
