Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 11 (259. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1363 Tehát a tö rténelem tanúsága szerint a magyar kultúrának volt egy minden külső támadást túlélő és abból talpra álló, önállóságot és függetlenséget megszerezni és fenntartani képes mechanizmusa, az Istentől kapott teremtési parancs betartása a teremtéssel való együttm űködésben. A mai támadások már egyenesen azt a Teremtővel való kapcsolattartásra alkalmas részünket, a hitünket támadták meg, amelyben kialakul a felelősségteljes és mindenkori függetlenségünket biztosító teremtési kultúra. Ha a magyarság nem akar gyarmat lenni vagy gyarmat maradni, akkor a mai magyar oktatás legfőbb célja kell hogy legyen a Teremtővel és a teremtéssel való helyes kapcsolatunk ismételt tudatosítása és megélésének elsajátítása. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, a J obbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót ötperces időkeretben. MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakciótársaim! A képviselőtársam, Baráth Zsolt napirend utánijával nagyon összefügg az általam elmondani tervezett rész is, pedig össze sem beszéltünk, de tényleg egymásra épülnek a gondolatok. Én is a természettel harmóniában élő, együtt fejlődő társadalom egy részéről, a gazdaság egy részéről, a fokgazdálkodásról és a fokrendszer működésének az elvéről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Már volt egy napirend utáni felszólalásom, amiben az elvi alapokat lefektettem, most egy kicsit talán gyakorlatiasabb részre térnék át. A fok eredeti földrajzi fogalma ma már alig ismert. Foknak nevezték a folyót kísérő hátakon keletkezett kisza kadásokat, a magas partokat megszakító nyílásokat, amelyeken át a folyó vagy a tó árvize az anyamederből az ártérre kilépett, majd a környező laposokat az ereken keresztül gyakorlatilag alulról feltöltve, felfelé nyomulva feltöltötte. Apadáskor ugyanezeken a nyílásokon át visszaáramlott - legalábbis részben - a folyóba, és olyan mértékben, amilyen mértékben az ott élőknek erre szüksége volt. A fok azonban nemcsak földrajzi kategória, hanem gazdaságtörténeti fogalom is. Az ember ugyanis felismerve annak term észetes funkcióját, igyekezett azt hasznosítani, s a maga céljának megfelelően alakítani. Ilyen értelemben beszélhetünk arról, hogy a fokgazdálkodás az ősi ártéri gazdálkodás alapjává vált. A fok jelentéséhez szorosan hozzátartozik a létrehozott rés, meste rséges bevágás, árok funkciója, célja is. A fok tehát az a rész, szűkület, nyílás, bevágás, ami megnyitja az utat a víz előtt az ártér szélesebb és alacsonyabb részei felé, így az árteret, az időszakos vízbőségnél vízzel töltött részeket ez biztosítja. Kie melném például a halászatot, ami már itt elhangzott előbb is, hogy milyen fontos szerepet játszott a hazai halbőség kialakulásában ez a rendszer, hiszen természetes ívóhelyeket, halbölcsőket hozott létre, de a tápanyagutánpótlás kérdésében is nélkülözhete tlen volt, de más haszonvételek is voltak, például legelő, ártéri gyümölcsös, és az öntözéssel kapcsolatos mai problémákat is orvosolhatnánk. (21.00) Tudom, hogy nem lehet már visszaállítani akkora területen - és nem is szükséges , amekkora területen ez a fajta gazdálkodás korábban létezett, hiszen azóta települések bővültek, hazánk lakossága is növekedett, illetve átalakult az agrárium, a mezőgazdaság és egyáltalán a vidéken élők élete, hiszen már nem csak a szorosan vett mezőgazdaságból élnek vidéken sem az emberek. De biztos vagyok benne, hogy egy pontos kormányzati intézkedéssel, felméréssel megtudhatnánk azt, hogy mekkora területeken lenne érdemes újra bevezetni ezt a gazdálkodási formát.
