Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 5 (258. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1207 szerveze tbe, és ezeknek a szakembereknek a cégei azok, akik a kamarákban tagok, ott regisztrálnak. Tehát a kamara nem szakmai szervezet. Nagyon fontos a szakértők kérdése. Úgy tűnik, hogy Magyarországon ez lesz az új sikerágazat, mintha ezzel kívánnának egymillió új munkahelyet teremteni, mert nélkülük ezentúl a felnőttképzésben semmit nem lehet majd csinálni. De kérdezem, hogy kik, mi alapján minősítenek majd szakértőnek valakit. Az általános indoklás szerint a szükséges hatósági döntéseket az erre felhatalmazássa l és hozzáértéssel rendelkező szervezet hozza, megfelelően felkészült és felelős szakértők javaslata alapján. Jelenleg nem ismertek a felkészült és felelős szakértők. Senki nem ellenőrizte az ilyen célú adatbázisok tartalmát, a listákon szereplőktől elvárh ató szakmai munka minőségét, illetve hogy végzettségük igazolásán kívül milyen kiválasztási rendszer alapján kerültek ezekre a listákra vagy kerülnek nyilvántartásba a szakértők, és a jövőbeli tervekhez is megfelelő referenciák szükségeltetteke nekik ehhe z. A tervezet elvei szerint ki kell emelni, hogy nem lehet olyan valaki felnőttképzési programszakértő, aki maga még egyetlen programot sem állított össze, hiszen akkor szakmailag nem lehet kompetens egy nála képzettebb szakértő munkájának elbírálásában. A jelenlegi szakértői listákban viszont aligalig vannak olyan szakembernek, akik megfelelnek ezeknek a javaslatban megfogalmazott, illetve nagyrészt sugallt követelményeknek. Tehát a jelenlegi szakértői listákat először ki kellene adni a szakmák elismert s zervezetei részére véleményezésre, mielőtt bárki bármiféle megbízást kapna az új javaslat szerint. Az lehet, hogy a bizottsági ülésen elhangzottaknak megfelelően kérik majd a kamarákat, hogy gyűjtsék be a szakmai szervezeteket maguk alá. De - megint elmond om - jelenleg arról szavazunk, ami le van írva, tehát hogy a kamarák mostani szervezettsége és szakmai tartalmassága vagy inkább tartalmatlansága alapján kívánjuke jog szerint kizárólag nekik adni a szakmai felügyeletet. A tervezet szerint gyakorlatilag a z egyszerű nyilvántartásba vétel és az akkreditáció összeolvad. Akkor indíthat egy cég bármilyen képzést vagy OKJs képzést, ha felnőttképző intézményként nyilvántartásba veteti magát, ami innentől gyakorlatilag megfelel az eddigi akkreditációnak, függetle nül attól, hogy akare állami támogatást vagy sem. A regisztráció feltételei innentől kezdve legalább olyan nehézkesek, időigényesek és költségesek lesznek, mint a hatályos akkreditáció. Tehát ezentúl mindenkinek kell majd ilyen terhet cipelni, de nem jár érte pluszjogosítvány. Itt felmerül a kérdés, hogy akik érvényes akkreditációval rendelkeznek, és mondjuk, 2012ben ezért a négyszázezer forintért mindezt megszerezték, akkor ezzel együtt, hogy kiváltságosok legyenek, áfamentesek és állami forrásokból szer vezhetnek képzéseket, ezt ki fogja nekik kompenzálni. Tehát az új minősítő rendszer figyelembe veszie a már meglévő akkreditációt? Mindezek következményeként az önök által ajánlott rendszer egyben azt is jelenti, hogy az OKJs képzést, általános nyelvi ké pzést finanszírozástól függetlenül csak azok a cégek indíthatnak majd, akik a felnőttképzési szakértőt, a felnőttképzési programszakértőt és a regisztrációs eljárás díját is tudják finanszírozni, és megfelelő biztosítékkal rendelkeznek. Erről még egyikről sem tudjuk, hogy mindez összesen mennyi pénzbe fog kerülni. A javaslat indoklási részében nem ezt sugallják, de valójában erről van szó, amivel nem is lenne gond, ha Magyarországon olyan piaci viszonyok, finanszírozási lehetőségek lennének, hogy egy kevés tőkével rendelkező vállalkozás, ahol a tudás és hozzáértés megvan, csak a tőke hiányzik, annak van hova fordulni, és például van olyan bank, ahonnan finanszírozást és forrást tud kapni. De jelenleg nem ez a helyzet. Tehát ezen érdemes elgondolkodni, hogy m ilyen lehetőséget hagynak az ilyen vállalkozásoknak, hogy nem lennee jobb a hangsúlyt a szakmaiságra, a hozzáértésre és ezek szigorú ellenőrzésére helyezni, a különböző ilyenolyan fizetett szakértői díjak és biztosítékok, programdíjak helyett. Talán nem a tőkeerő az, ami meghatározza feltétlenül egy induló vagy a mai gazdasági viszonyok között már akár egy működő intézménynek a színvonalát. Kicsit úgy tűnik, mintha biztosítani akarnák, hogy a már piacon lévő nagy, országos cégek erősödhessenek, illetve cs ökkenjen a konkurenciájuk. Vagy a kérdés az, hogy ki által minősített szakértőknek, szakértő cégeknek és
