Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - Az Európai Uniónak a szomáliai biztonsági erők kiképzésére irányuló missziójához (“EUTM Somalia”) történő további magyar katonai hozzájárulásról szóló 1227/2011. (VII. 4.) Korm. határozat módosításáról szóló 1001/2013. (I. 2.) Korm. határozatban fogla... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
1073 őrzök, amikor az ugandai IPUközgyűlés ker etében vagy a közgyűlés mellett időt és energiát fordítottunk arra, hogy felkeressük ezt a tábort, ahol a szomáliaiak kiképzése zajlik. Ott találkozhattunk azzal a három plusz három katonával - mert pont akkor volt a csere , és felmérhettük azt, hogy itt igenis nagyon tapasztalt, bátor és jó kiállású katonákról van szó, akik szakmailag roppant felkészültek, és nagy büszkeséggel töltött el, hogy ilyen katonái vannak Magyarországnak, ilyen honvédei vannak Magyarországnak. Amikor a Jobbik kritizálja ezeket a missziókat, akkor nem róluk van szó, nem a magyar katona kritikáját fogalmazzuk meg, hanem azt az elhibázott külpolitikát, amely idegen érdekek oltárán feláldozza a magyar nemzeti érdekeket hosszú távon, és ezáltal nemhogy Magyarország biztonságát garantál ja, és Magyarország biztonságát teremti meg, annak a kereteit, hanem éppen a kockázatot növeli azzal, hogy a nemzetközi jogot rendszeresen felrúgó, hegemón nyugati hatalmak oldalán, a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt asszisztál birodalmi érdekekhez. Ez Magyarországnak semmiképpen nem szolgálhatja az érdekeit, ezért mondja azt a Jobbik erre a javaslatra és erre a beszámolóra is azt - amit a korábbi afganisztáni meg majd a jövendőbeli mali szerepvállalásunk kapcsán előterjeszt a kormány és a bizottság , hogy nem tudja támogatni, nem tudja megszavazni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Juhász Ferenc képviselő úr következik, MSZP. JUHÁSZ FERENC (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim ! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy magára adó ellenzéki párt képviselője akkor is köteles szólni, ha adott esetben a kormány bizonyos döntéseivel egyetért. Azt gondolom, hogy a parlamenti demokráciákban úgy normális, hogy megfogalmazzuk azokat a kételyeket, am elyek adott esetben a kormány tevékenységével kapcsolatosak, és alkalmasint pedig elmondjuk azt, hogy ezzel és ezzel itt és itt egyetértünk. Egyetértünk, mert álláspontunk szerint noha közvetlen, direkt biztonsági kockázat és érdek ezeket a szerepvállaláso kat magyar részről nem nagyon indokolja, ugyanakkor van egy nagyon fontos eleme a nemzetközi együttműködésnek, amelyet lehet szamár mantrának vagy naiv mantrának hívni, de mégis a szolidaritásról, az együttműködésről, bizonyos közös feladatvállalásokról sz ól. Mi azt gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaságnak nemcsak akkor van dolga, nemcsak akkor van feladata, ha ne adj’ isten a határai mentén nagy a probléma; nemcsak akkor van dolga és feladata, amikor mondjuk, magyar területen fordul meg a szerb repülő; nemc sak akkor van dolga és feladata, amikor Bajára vagy Baja mellé kazettás lőszert dobnak, és az ott pánikot okoz; nemcsak akkor van dolga, ha nyilvánvalóan a szerb és a horvát felek Magyarországot kvázi felvonulási területnek tekintik, és akkor kiáltunk, hog y gyertek, segítsetek, hanem akkor is dolga van, amikor adott esetben másnak a jóval közvetlenebb, jóval direktebb politikai érdeke mentén, de a szolidaritás és az együttműködés okán mi is megyünk. Kétségtelen, hogy egy forró égövi ország, nagyonnagyon me ssze van Magyarországtól, de az Európai Unió tagállamai már itt vannak a környékünkön, a szomszédaink, meghatározzák Magyarország életét nagyon sok szempontból, a gazdaságát formálják, az együttműködést alakítják, és aki ebből kimarad, az lemarad. A Magyar Köztársaság alapvető biztonsági érdeke, hogy jó kapcsolatot ápoljon a nagy európai uniós tagállamokkal, és e jó kapcsolat adott esetben erősíthető, ha katonáink bizonyos szerepet vállalnak, no pláne egy olyan kül- és biztonságpolitikai együttműköd és keretében, amelyet reményeim szerint nemcsak elfogadunk, hanem adott esetben és helyen alakítunk és formálunk is. Ez a kölcsönösség elvén alapul, és ez a valamennyi fél érdekén alapuló együttműködés. Itt és most arról van szó, hogy azt a fajta katonai s zaktudást adjuk át, amely az elmúlt tízhúsz esztendőben már bebizonyosodott, hogy nemzetközi szinten értéknek számít, és tudnak olyat a katonáink, amivel