Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezményének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1044 szó, azon belül Magyarország és az Európai Unió összes frissen csatlakozott országa, amelyeket másodosztályú tagként tartanak jele nleg az Unión belül, az életszínvonalbeli különbségek hatalmasak, kőkeményen kibocsátó országa az emberkereskedelemnek. És igenis, ne fedjük el azt, hogy az emberkereskedelem valóban legdinamikusabb iránya vagy forrása pedig a prostitúciós célú emberkeresk edelem. Elég, ha felütjük, beütjük a keresőbe a Magyarországgal kapcsolatos híreket akár Hollandiában vagy Belgiumban, számtalan ilyen bűnözőcsoporttal kapcsolatban látunk híreket, de jórészt csak arról, hogy eljárások indultak, néhány embert elfogtak. Teh át meg kell kérdeznem valóban azt nekem is, mint ahogyan képviselőtársaim is tették, tényleg hogyan lehet az, hogy valószínűleg utolsóként, az Európa Tanács tagállamai közül utolsóként ratifikáljuk, de örülünk neki, hogy ez megtörténik, örülünk neki, csak előre kell bocsátanom, hogy önmagában nagyon kevés lesz az, ha valóban egy ünnepélyes deklarációs aktussal kipipáljuk ezt. Itt teljesen újra kell gondolni az állam viszonyát a nemzetközi joghoz. Eddig az volt a jellemző, hogy a nemzetközi szerződéseket dön tő többségükben különösebb megfontolás nélkül átültették a gyakorlatba, nem vizsgálták meg, hogy a nemzeti érdekek hogyan érvényesülnek. Itt, ebben az ügyben sorsdöntő jelentősége van annak, hogy az áldozatvédelem intézményrendszerét, amelyet egyébként az Unió 2011es irányelve meglehetősen jól szabályoz, ebben, legalább ebben akkor merítsünk az európai uniós forrásokból. Nagyon sok esetben, amikor magyar érdekeket sértő vagy teljesen semleges, számunkra előnytelen megállapodásról van szó, akkor villámgyors an tudnak lépni. Most viszont nagyon fontos lenne, hogy kőkeményen csapjon le a magyar állam is azokra a maffiacsoportokra, amelyek egyszerűen erre rendezték be a működésüket, arra, hogy valóban a válság sújtotta övezetek régióiban lényegében a középkori r abszolgakereskedők módszereit meghazudtoló embertelenséggel gyűjtik be és exportálják azokat a jórészt valóban fiatal lányokat, hölgyeket, akik utána egy olyan rendszerben találják magukat, amelyből lényegében szinte már nincs menekvés. Tehát a magyar áll amnak, azon túl, hogy ratifikálja ezt az egyezményt, és a civilizált államok sorába ezáltal is beilleszkedik, ezt a menetelését nem szabad megállítania, hanem az áldozatvédelem intézményrendszere és a szervezett bűnözés elleni küzdelem felpörgetésével kell szisztematikusan szétzúzni, együttműködve egyébként a fogadó országok rendőrségeivel, mert igenis, nyilván ezt az egész, főleg prostitúciós célú emberkereskedelmet a kereslet tartja fönn, és a keresleti oldal pedig a jóléti nyugati államokban található je lentős mértékben, akik haszonélvezői nemcsak az országunk kizsákmányolásának, hanem az ilyen rendkívül kegyetlen és középkorias módszerek, mint az emberkereskedelem működtetésének. Gondoljunk bele, ki mondta el azt Magyarország uniós csatlakozásakor, hogy a soksok kiváló előny mellett, hogy dőlni fognak az eurómilliárdok, ilyennel is számolnunk kell, hogy Magyarországon a szabad munkavállalás idézőjeles keretén belül tömegével kerülnek emberkereskedelem útján külföldi és elsősorban nyugati államok bordélyh ázaiba hölgyek, akiknek utána már az életük zsákutcába kerül. Tehát igenis kérem önöket, mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy az ünnepélyes szónoklatokat követően és a megszavazást követően a mindennapok munkájával egyrészt a gazdaságpolitika nyilván az elsődleges, a leghosszabb távú megoldás. Tehát azért gondoljunk bele, hogy az az életszínvonalkülönbség, amit csökkenni vázoltak föl, ugye, azt vázolták föl, hogy körülbelül 1015 év alatt kiegyenlítődik az életszínvonalbeli különbség majd a nyugati á llamok átlagához képest. Mit látunk? A csatlakozás óta ez az olló gyakorlatilag nyílik, egyre nagyobb a különbség, és főleg a nehezebb, gazdasági válságtól sújtott övezetekben pedig szinte sok esetben majdnem az egyedüli kitörés a fiataloknak az, hogy adot t esetben jóhiszeműen jelentkezzenek olyan munkaerőközvetítő cégeknél, amelyeknek a hálójába belekerülve azután az okirataikat elvonják, maguknál tartják, és egyszerűen beleviszik őket egy olyan rendszerbe, amelyből már nagyon nehéz a kiszabadulás. Tehát a magyar kormánynak elsődlegesen a másodosztályú uniós tagság megszüntetésére kell az Unióval szembeni politikáját és a belső gazdaságpolitikáját irányítania, másodlagosan a szervezett bűnözés elleni legkeményebb, leghatározottabb fellépést kell foganatosí tania, harmadrészt pedig az áldozatvédelem intézményrendszerét oly módon kell működtetnie, hogy az valóban jusson el azokhoz, akiket ez a gyalázatos, középkori jellegű
