Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezményének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (független):
1042 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország az Európa Tanác s tagállamai közül utolsóként készül arra, hogy ratifikálja ezt az egyezményt. Ez egy régi adósság, 2005ben fogadta el az Európa Tanács. Magyarország 2007ben aláírta, és azóta gyakorlatilag a különböző kormányok nem tartották fontosnak, hogy ennek az egy ezménynek a ratifikációját a Ház elé hozzák. Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy miért most kerül erre sor, nyilván lehet egy válasz az, hogy az emberkereskedelem elleni uniós irányelv, a 2011/36. uniós irányelv átültetési határideje 2013. április, és nyilvánv aló, hogy ez a megfelelési kényszer is hozta most ide a Ház elé ezt az ETegyezményt. El kell ismerni azt is, hogy az új Btk. kodifikációjával, az új Btk. 192. §a már megfelel az idehozott egyezmény vonatkozó előírásainak, és tulajdonképpen a 354/2012. ko rmányrendelet is lehetővé tette azt, hogy a belső jog lényegében ma Magyarországon fő vonalaiban megfelel már ennek az egyezménynek. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy nemzetközi egyezmény ne csak egy írott malaszt maradjon, hanem té nylegesen is segítse Magyarországot például abban, hogy a legkiszolgáltatottabb embereket a legalávalóbb kizsákmányolástól meg tudjuk védeni, többre van szükség annál, mint hogy a magyar parlament ratifikál egy ilyen nemzetközi egyezményt. Látni kell azt, hogy azok az áldozatsegítő szolgáltatások, amelyekre ez az egyezmény hivatkozik, és amelyek egyébként az egyezmény céljának megvalósulásához elengedhetetlenek, ma forráshiány miatt döcögnek Magyarországon. Magyarország eddig nem igazán felelt meg annak, ho gy a védett szállások a szükséges férőhelyekkel rendelkezzenek, az áldozatirányítás pedig Magyarországon mostanáig leginkább ad hoc jelleggel zajlott. Az LMP korábban már a költségvetési vitában felvetette azt, hogy a TEKtől, illetve az Országgyűlési Őrsé gtől általunk elvenni javasolt forrásokat az Országgyűlés fordítsa a különböző áldozatvédelmi programokra. Nem arra lenne szükség, hogy különböző presztízsmagánhadseregeket állítson föl a kormányzat vagy a házvezetés, hanem arra lenne szükség, hogy az áld ozatvédelemre, ami mostohagyereke volt tulajdonképpen a büntetőpolitikának a rendszerváltás óta, megfelelő források álljanak rendelkezésre, főleg akkor, amikor erre most már nemzetközi egyezmény is fogja kötelezni Magyarországot. Szólni kell arról is, hogy egyébként a magyar jogrendszerben milyen olyan területek vannak, amiket, ha komolyan vesszük ennek az egyezménynek az üzenetét, fölül kellene vizsgálni. A védelmi programról szóló 2001. évi LXXV. törvény nem nevesíti a kiemelkedő súlyú bűncselekmények köz ött az emberkereskedelmet. A már említett áldozatazonosítási kormányrendelet, tehát a 354/2012. kormányrendelet beszél az áldozatsegítésnél önkéntesen közreműködő szervezetekről, de nem világos az, hogy az áldozatsegítésbe egyébként konkrétan hogyan kapcso lódhatnak be különböző civil szervezetek, és itt hívnám fel a figyelmet arra is, hogy maga a gyermekvédelmi jelzőrendszer munkája javítható, és erre pontosan a krónikus forráshiány miatt nem kerül sor, holott a legsérülékenyebb potenciális áldozati körről beszélünk. Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor azt nézzük, hogy milyen tennivalók állhatnak még Magyarország előtt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, szólni kell az egyezmény 19. cikkelyéről, amelyik legalábbis opcionálisan javasolja a különböző nem zeti kormányoknak az áldozat kizsákmányolásának bűncselekménnyé nyilvánítását. Azt szeretném kérdezni, tisztelt államtitkár úr, hogy Magyarországnak, a magyar kormánynak mi az álláspontja arról, hogy az előttünk fekvő ETegyezményben meghatározott, különbö ző kizsákmányoló jellegű cselekmények, az itt meghatározott szolgáltatások kizsákmányolási célból történő igénybevételét kívánjae büntetni. Arról van szó, hogy ha valaki annak tudatában, hogy tudja azt, hogy az érintett személy emberkereskedelem áldozata, igénybe veszi azokat a szolgáltatásokat - tipikusan, de nem kizárólagosan prostitúciós szolgáltatásokat , amiket itt definiál az előttünk fekvő egyezmény, a magyar kormány álláspontja szerint Magyarország törekszike arra, hogy előbbutóbb ezeket a csele kményeket is beülteti a büntető törvénykönyvbe. Magyarul üldözi azt, hogyha valaki - tudva azt, hogy valaki emberkereskedelem áldozata - az ilyen kizsákmányolási célból történő igénybevételt foganatosítja.
