Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - Gőgös Zoltán (MSZP) - a miniszterelnökhöz - “Lehet-e fizetni az ön szavával az élelmiszerboltban?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1011 bekövetkezik, ugyanis minden aszály után a következő évnek az első fele a legkritiku sabb, nem a tárgyév, ezt a szakmában élők és dolgozók pontosan tudják. Én úgy látom, hogy valószínűleg működhet valami egyeztetés, ugyanis minden héten valami bejelentést hallunk arról, hogy ismételten vizsgálják az élelmiszeráfacsökkentés lehetőségét min t az egyik lehetséges megoldást ennek a problémának a kezelésére. Csak ez tart lassan kettő éve, és én azt gondolom, hogy ez már inkább a tehetetlenség jele, és nem a megfontoltság jele. Az államtitkár úr itt a napirend előtti felszólalásomra azt mondta, h ogy az önök filozófiája az, hogy a fogyasztást terhelő adókat kell növelni, a foglalkoztatást és a jövedelmeket terhelőket pedig csökkenteni. Csak egyetlenegy probléma van, miniszterelnök úr: mindenkinek egy gyomra van. Tehát hiába hagynak önök magasabb jö vedelmet egy bizonyos kategóriában, ettől a magyar élelmiszerfogyasztás növekedni nem fog, ettől a magyar élelmiszeripar pozíciója nem fog változni. (15.10) Viszont azáltal, hogy vesznek el jövedelmeket az alsó kategóriában és nem lépnek valamit az alapve tő élelmiszerek áfájának mérséklésében, ezért pedig embereket zárnak ki abból, hogy mindennap normális ételhez jussanak. Azt szeretném kérdezni, hogy egyetérte ezzel az adófilozófiával. Nyilván igen, mert különben nem lehetne ez a kormányzati filozófia, é s ön mint miniszterelnök, hajlandóe ebben az ügyben valamit lépni, ugyanis úgy látszik (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) , hogy a kormány tagjai erre nem képesek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sá ndor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Valóban, a dolog úgy áll, hogy a kormánynak van egy határozott adófilozófiája, amely több elem ből épül fel. Az egyiket ön is megemlítette. Fontos még az is, hogy mi nem keverjük össze az adópolitikát a szociálpolitikával, meggyőződésünk, hogy az a gazdaságpolitika, amelyik az adórendszeren keresztül akar szociálpolitikát csinálni, bukásra van ítélv e; bukásra is volt, bukásra lesz a jövőben is. Ezért a mi filozófiánk másik eleme az, hogy nem akarjuk megbüntetni az embereket, amikor dolgoznak, sőt épp ellenkezőleg: arra akarjuk őket ösztönözni, hogy dolgozzanak. Ezért azt szeretnénk, hogy ha minél töb bet dolgoznak, minél több jövedelem ott maradhatna a zsebükben. Ezért mi mindig is az alacsony szja, tehát a jövedelemadózás hívei voltunk, maradunk, és szeretnénk még a jövőben is - a gazdasági realitásokkal összhangban - csökkenteni a jövedelmeket terhel ő adókat. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy miután a társadalmat működtetni kell, tehát az országnak költségvetésre van szüksége, valamilyen módon a bevételeket biztosítani kell. Azt gondoljuk, hogy miután Magyarországon a legnagyobb probléma épp az, hogy kev esebb ember dolgozik annál, mint amire szükségünk volna, és így az szjan keresztül nem garantálhatjuk ezt a bevételt, ezért a fogyasztáson és a forgalmon keresztül kell ezt a bevételt előállítani. Egy másik alkalommal szívesen megvitatjuk önökkel azt a ké rdést is, hogy vajon az igazságose vagy sem, vajon Magyarország tapasztalata mit mutat. Akkor jutunke közelebb az igazságosabb adóztatáshoz, ha a bevallott jövedelmet - mert csak azt lehet - adóztatjuk, vagy inkább helyette a fogyasztásban kifejeződő tár sadalmi különbségeket ismerjük el. Ezek fontos, izgalmas kérdések, egy másik alkalommal újra - ismétlem - örömmel állunk a rendelkezésére. Az áfacsökkentés tapasztalatait vizsgáljuk. Ezidáig nem találtunk még elegendő meggyőző érvet arra, és nem találtuk m eg a garanciáit annak a megoldásnak, hogy ha áfát csökkentünk, akkor a fogyasztói ár is csökkenni fog. Önök próbálkoztak áfacsökkentéssel, annak a tapasztalatait is
