Országgyűlési Napló - 2012. évi téli rendkívüli ülésszak
2012. december 17 (250. szám) - Osztolykán Ágnes (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - “Meddig ködösít még a kormány?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
47 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Osztolykán Ágnes, az LMP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni az emberi erőforrások miniszterének: “ Meddig ködösít még a kormány?” címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Halász János államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem, elfogadjae a válaszadó személyét. OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Elfogadom. ELNÖK (Lezsák Sándor) : J elzi a képviselő asszony, hogy igen. Öné a szó. OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Ugyan nem vagyok túl boldog, hogy nem Balog Zoltánnak tehetem fel ezt a kérdést, de ha már az élet így hozta, akkor megkérdezem az államtitkár urat, elsoroln ék itt öt plusz egy pontot, és konkrét válaszokat szeretnék rájuk kapni, amennyiben módjában áll. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011es szintre. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat. Töröljék el a hallgatói szerződést. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy az alsóbb osztálybéli családoknak is legyen esélye bejutni a felsőoktatásba. Ezen kevés kérdésre, habár fontos kérdésre, sze retnék konkrét válaszokat hallani az államtitkár úrtól, hiszen a ködösítést már hallhattuk eleget. (Taps az LMP padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Halász János államtitkár úrnak. HALÁSZ JÁNOS , az Emberi Erőforrá sok Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm a kérdéseit. Nagyon fontos kérdések, és jó alkalom ez arra, hogy tisztázzunk a témával kapcsolatosan bizonyos ügyeket. Először is, úgy gondolom, tisztáznunk kell az alapkérdést. Ebben szeretnék segíteni önnek, önöknek. A felsőoktatásban véleményem szerint az egyik legfontosabb alapkérdés az, hogy tandíj nincs, nem lehet, nem lesz. (Moraj és közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Mindaz, ami t a felsőoktatásban tettünk és tenni fogunk, ezt támasztja alá, és ebbe az irányba visz. Az is nagyon fontos, tisztelt képviselő asszony, hogy legyenek a felsőoktatás fejlesztése ügyében olyan közös céljaink, olyan közös alapgondolatok és elvek, amelyeket mindnyájan el tudunk fogadni. Én bízom benne, hogy ön is el tudja fogadni azt, hogy ez a rendszer ne használhatatlan diplomákat bocsásson ki, illetve olyan végzett hallgatókat, akiknek a diplomája alig használható valamire. Nagyon fontos, hogy használható, érvényes tudással kerüljenek ki a hallgatók az egyetemi, főiskolai padsorokból. Ez az egyik fontos alapelv véleményem szerint. Úgy látom, nem tiltakozik. A másik az, hogy a lemorzsolódás ne legyen ilyen nagy arányú. Ma a lemorzsolódás talán több is, mint 30 százalékos a felsőoktatásban; akik elkezdik, 30 százaléknyian nem végzik el az egyetemeket, főiskolákat. Ez nemzetközi összehasonlításban is nagyon magas arány. Ezt csökkentenünk kell legalább 5 százalék alá. És van egy harmadik fontos dolog, hogy azok, akiket képzünk, itthon, Magyarországon dolgozzanak. Ez nem jelenti azt, hogy nem mehetnek külföldre, de nagyon fontos az, hogy hosszú távon Magyarországon is hasznosuljon a tudásuk, hisz az adófizetők pénzéből vesznek részt ezen a képzésen. Mi meghallgatt uk a diákok véleményét, figyelembe vesszük a véleményüket, egyeztettünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) velük, és ezekről az alapelvekről ezután is egyeztetni fogunk (Az elnök újból csenget.) , és így folytatjuk a munkát, r emélem, közösen.
