Országgyűlési Napló - 2012. évi téli rendkívüli ülésszak
2012. december 17 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere:
18 ELNÖK (Kövér László) : (A leghátsó padsorból telefonnal fényképet készítő Szabó Timeának:) Képviselő asszony, milyen célokra kívánja használni az Országgyűlés üléstermét? (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Szeretném megké rni, hogy a bohóckodást legalább mára hagyja már abba, legyen szíves, jó? Igaz, hogy ma van utoljára alkalma erre, mert utána olyan házszabályi rendelkezések lépnek életbe, aminek következtében szankciókat fogok alkalmazni. (Szabó Timea: Állok elébe.) Mert azért mégiscsak mindennek a teteje, amit maguk művelnek ebben a Házban! (Zaj, közbeszólások, taps a kormánypártok soraiban.) Ha ebbe az irányba lehet más a politika, akkor szerintem nagyon sokan vagyunk, akik ebből nem kérünk. Balog Zoltán miniszter úr kö vetkezik. BALOG ZOLTÁN , az emberi erőforrások minisztere : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt volt Miniszter Úr! Ha valakinek, akkor önnek tudnia kell, hogy mi mit örököltünk 2010ben azon a területen, amit úgy hí vnak, hogy magyar felsőoktatás. Ha minden olyan rendben volt, akkor honnan volt az elégedetlenség, honnan volt az az igény, hogy mégis ez a rendszer az önök kormányzásának a következtében tarthatatlanná és fenntarthatatlanná vált? Nem tudom, hogy tudjae, most a főiskolának a nevét nem említeném, hogy vannak ma Magyarországon olyan főiskolák, amelyeknek évtizedeken keresztül évi 700 millió forintot kell fizetniük törlesztésként olyan beruházásokért, aminek az értelmét senki soha meg nem vizsgálta, hogy kine k a hasznát fogja szolgálni, az sem derült ki pontosan. (Zaj.) Az biztos, hogy azokét, akik építették, meg akik erre az engedélyt megadták, azokét egész biztos, de hogy a hallgatókét vagy a tanárokét, vagy a magyar felsőoktatásét, vagy akár a magyar gazdas ágét, abban egyáltalán nem vagyok biztos. Ez a helyzet, és akkor még nem beszéltem arról a több mint 10 milliárdos adósságról, amiben - függetlenül ezektől a konstrukcióktól, ami magáncégek hasznát képezi - egyébként vergődik a magyar felsőoktatás. Na, min dezt meg kell oldani, és talán azért a - hogy is mondjam - képmutatásban nem megyünk el olyan messzire, hogy ön úgy gondolná, hogy ma Magyarországon minden szakon, amelyen képzést kínálnak az egyetemek és a főiskolák, érdemes tanulni. Mert számos olyan sza k van, ahol egyáltalán nem érdemes, mert az a diploma, amit ebből a diákok szerezhetnek, az körülbelül annyit ért, mint az a papír, amire ráírták. Tehát van itt tennivaló bőven, és nem véletlenül hirdettük meg azt a programot, amiben a minőség megerősítése és helyreállítása az egyik legfontosabb dolog. A másik dolog pedig az, a keretszámok eltörlése éppen erről szól, hogy az a fajta hozzáférés - a keretszámokat egyébként önöktől örököltük , ami ma korlátozott, annak egyetlen korlátja legyen, ne a pénz, han em a minőség. És valóban így van, ezért akarjuk nyilván az érintettekkel összefogva, az érintettekkel egyeztetve meghatározni úgy a pontszámokat, hogy az valóban a minőséget szolgálja. De én azt tudom mondani minden magyar középiskolásnak, aki érettségizik , az én családomban is van ilyen, hogy szerintem nem azon kell spekulálniuk, hogy majd hol és hány pontot fognak tudni elérni, hanem akkor, ha valóban minőségi érettségieredményt fognak elérni, és jól fölkészülnek az egyetemre, a felvételire, akkor be fogn ak jutni a magyar felsőoktatásba. Ezt ígértük, és ezt meg fogjuk tartani. És úgy fognak bejutni a magyar felsőoktatásba, ha két feltételt teljesítenek. Az egyik az, hogy valóban diplomát szereznek, és nem hosszú éveket töltenek el úgy a magyar felsőoktatás ban, hogy aztán abból nem jön ki semmi, és utána vállalják azt, hogy Magyarországon fognak dolgozni, akkor nekik ez a diploma nem fog pénzbe kerülni, mert ezt a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből át fogja vállalni. (13.50) Amit ön mondott egyébként, talán nem véletlenül kerültem most azt a szót, amit egyébként az elmúlt hozzászólásaiban gyakran előhozott, a tandíj kérdését. Ön mögött mosolyog az a kedves ifjú
