Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 26 (241. szám) - Szilágyi László (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - “Meddig lesz az egészségügy szegényellenes?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP):
3891 Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem Kepli képviselő urat, hogy elfogadjae a z államtitkári választ. KEPLI LAJOS (Jobbik) : Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a válaszát. A nemzeti ellenzék pártjaként távol áll tőlünk az a felelőtlen handabandázás, amit itt a tőlünk balra helyet foglaló liberális frakció képvisel itt a parlame ntben, hogy tudniillik nem kellenek erőművek, hiszen az áram a konnektorból jön. (Derültség. - Ertsey Katalin tapsol.) A Jobbik azt vallja, hogy a Paks II. elkerülhetetlen bővítése mellett szükséges a hazai ásványkincsekre épülő energiaipar fejlesztése, és mindemellett szükséges lenne az is, amiről sajnos a kormány energiastratégiájában szó sincs, és a parlamenti pártok közül is egyedül a Jobbik vetette fel: a vízenergia hasznosítása, tisztelt államtitkár úr. Mindezek mellett, nyomatékosítva, hogy Paks bőví tését ennek a hazai függőségnek a csökkenése egyik biztosítékaként látjuk, én most a konstruktív ellenzékiség jegyében elfogadom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Jól értettem, elfogadta a válasz t? (Derültség. - Kepli Lajos: Igen.) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kepli képviselő úr a választ elfogadta. Szilágyi László (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - “Meddig lesz az egészségügy szegényellenes? ” címmel ELNÖK (Lezsák Sándor) : Szilágyi László, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: “Meddig lesz az egészségügy szegényellenes?” címmel. Szilágyi László képviselő urat illeti a szó. SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2010ben azt mondták, hogy megmentik az egészségügyet. Ebbe az irányba olyan túl sok lépést még nem láttunk. Az a helyzet, hogy a konfliktusok csak mélyülnek, a probl émák egyre nagyobbak, és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyre nehezebb, egyre inkább egyenlőtlen. Az elmúlt két évben nem történt olyan intézkedés, ami érdemi javulást mutatna ebben a tekintetben. Éppen ellenkezőleg: a kórházak centralizálása, a gyógyszerkassza megfelezése csak tovább rontott a helyzeten. A páciensek anyagi lehetőségei és az ellátás minősége között természetesen óriási összefüggés van, és ez tagadhatatlan. Az Orbánkormány adómentessé tette a betegbiztosítást, legalizálta a hála pénzt, ezzel is segítve a tehetősek gyors ellátáshoz juttatását. Az állami egészségügyi ellátás színvonala mindenféle pénzek elvonásával, az egészségügyi dolgozók tömeges külföldre vándorlásával folyamatosan csökken. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb szerep et juttatnak a magánszférának, amelynek szolgáltatásait szintén a tehetősebb páciensek élvezhetik csupán. A kormány segítség helyett bünteti azokat, akiknek nem telik jobb életmódra. Az a cukorbeteg, aki nem tudja az egészségesebb, de drágább étrendet köve tni, csak a kevésbé korszerű, több lehetséges szövődménnyel járó humán inzulinokat kaphatja.
