Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - Megemlékezés Zwack Péter volt országgyűlési képviselő haláláról - Marian Lupu, a Moldovai Köztársaság parlamentje elnökének és kíséretének köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - JÁVOR BENEDEK (LMP):
29 választókkal megállapodtunk. Sajnálom, hogy ebből egy ilyen nyílt politikai küzdelem alakult ki, ahelyett, hogy pártállásra való tekintet nélkül, vagy ha úgy tets zik, azt legalább bizonyos tekintetben háttérbe szorítva, együtt tudnánk működni az ország érdekében. Annak ellenére tehát, hogy önök továbbra is Magyarország sikertelensége érdekében érvelnek, hogy azért szurkolnak, hogy a kormány bukjon meg, és csak úgy tud megbukni a kormány, ha az ország is sikertelen lesz, és önök ezért érvelnek így, ennek (Mandur László: De rossz irányba mentek!) ellenére is azt javaslom, hogy minden olyan képviselővel, LMPssel, jobbikossal és MSZPssel, aki nem osztja ezt a hivatalo s pártvonalat, és hajlandó az ország érdekében együttműködni (Mesterházy Attila: Pont ellenkezőleg! Amit önök csinálnak, az a sikertelenség!) , mindig készen állunk a vele történő együttműködésre. (Lukács Zoltán: Ne mondd már!) Köszönöm megtisztelő figyelmü ket. (Mesterházy Attila közbeszól. - Lukács Zoltán: Megmondom őszintén, hogy most elgondolkodtam! - Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Országgyűlés! Most a szokásos napirend előtti hozzászólásokhoz érkeztünk el. A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Jávor Benedek frakcióvezető úr, az LMP részéről (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.): “Mit nyelnek még le a Fideszfrakcióban?” címmel. (Számos képviselő hagyja el a termet. - Zaj.) Azt szeretném kérni t isztelt képviselőtársaimtól, hogy a hosszú, kimerítő vita után aki úgy érzi, hogy sürgősen ki kell mennie a folyosóra, az mindezt (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.) csendben, feltűnésmentesen tegye, és a frakcióvezető urat pedig tiszteljük m eg a figyelmünkkel. Parancsoljon! JÁVOR BENEDEK (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedi, várnék még egy rövid időt, amíg képviselőtársaim lehetővé teszik, hogy elmondjam napirend előtti felszólalásomat. Kérem majd az óra visszaállítását. Tisztelt El nök Úr! Tisztelt Ház! Általában a nyárra azt mondják, hogy politikai uborkaszezon, mindenki elmegy vakációzni, nem nagyon történik semmi. Ez a nyár az idén nem ilyen volt, ugyanis ez volt az a nyár, amikor kiderült, hogy Magyarország miniszterelnökének pol itikai és morális beszámíthatósága minimum kérdéses. (Hangok a kormányzó pártok padsoraiból, többek közt: Jaj!) Amikor a nyaralási szezon előtt a miniszterelnök bejelentett egy olyan akciótervet, amiről öt percen belül nyilvánvalóan kiderült, hogy tökélete sen megalapozatlan és nincs rá fedezet, elkezdhettünk gyanakodni. Amikor a közgazdásztársadalom bénultan nézte, ahogy a miniszterelnök az államnak önmaga megadóztatásából próbált forrást teremteni a költségvetés egyensúlyba hozatalához, és mindeközben a m iniszterelnök szeme se rebbent, már nemcsak gyanakodni, hanem aggódni is kellett. Majd amikor ezután a bírók öregségi nyugdíjkorhatárával kapcsolatos Abdöntésre a miniszterelnök egyszerűen legyintett, akkor lehetett már sejteni, hogy ez a nyár más lesz, m int a többi. (14.50) Amikor a miniszterelnök síkraszállt a tandíjjal szemben, miközben éppen vezette be azt a magyar oktatási rendszerbe, kezdhettünk erősen töprengeni, hogy pusztán arról vane szó, hogy gátlástalanul mellébeszél, vagy esetleg már tényleg nem érti, hogy mi történik körülötte. Orbán Viktor ezután elindult konzultálni mindenkivel, majd - reméljük, nem a konzultáció eredményeképpen - kijelentette, hogy honfitársaink félázsiai származékok, akik csak az erőből értenek, és akiknek nem fekszik ez a demokráciának nevezett rendszer. Ezen már nem sokan csodálkoztak az előzmények után, sőt számosan megjegyezték, hogy talán végrevalahára a miniszterelnök azt mondta, amit valójában gondol. Ám a miniszterelnök rajongása Ázsia iránt nyilván akkor ért a cs úcsra, amikor az azeri baltás gyilkost, Ramil Safarovot ki, pontosabban eladta egy őt szeretettel váró kaukázusi diktátornak. Ezek után az, hogy a miniszterelnök be akarja vezetni a demokráciát teljesen értelmetlenül és feleslegesen
