Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 26 (222. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Döntés ülésvezetési kérdésben - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. PAPCSÁK FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
945 zivataraiban 1959ig nem sikerült olyan kódexet alkotni, elfogadni, amely hatályba lépett volna. Azt gondolom, hogy érdemes néhány jogfejlődési stációt megismernünk. Az első ilyen kísérlet Werbőczy István országbírói ítélőmester tízesztendős munkája - amel y itt fekszik az asztalon a kezemben, és Grosschmid Béni minden előadását a Werbőczy Tripartitummal kezdte az 1800as évek végén , ennek a megalkotása mintegy tíz évig tartott, 1514ben készült el II. Ulászló király megbízásából. Az 1514es országgyűlés, amely - mint zuglói polgármesternek engedjék meg nekem, hogy megjegyezzem: a rákosi országgyűlésen fogadták volna el - elfogadta ott, de sajnos a királyi pecsét az 1514es Dózsaféle parasztfelkelés miatt már nem került rá. Ily módon a király ugyan szentes ítette, aláírta, de a parasztfelkelés megakadályozta a kihirdetését, illetőleg a pecséttel történő ellátását, ily módon soha nem lépett hatályba ez a nagy ívű kódex. Werbőczy azonban 1517ben Bécsben ezt kinyomtattatta és a magyar bíróságok jogforrásaként használatba állíttatta. A következő ilyen jogfejlődési stáció 1852ben történt, mintegy nyílt paranccsal az osztrák polgári törvénykönyvet - amelynek következtében a magyar jog az osztrák, németrómai jogtudomány hatása alá került - hatályba léptette Magya rországon, de ez egy oktrojált polgári törvénykönyv volt, és azt gondolom, hogy ezt sem tekinthetjük autentikus forrásnak. Egy nagy kísérletnek voltunk a későbbiekben tanúi, hiszen Szladits Károly vezetésével 1928ban a képviselőház elé került Magyarország magánjogi törvénykönyvének törvényjavaslata. A trianoni békediktátum hatására és a területelcsatolások következtében azonban az Országgyűlés nem fogadta el ezt a törvényjavaslatot, mondván, hogy az anyaország és az elszakított területek egységét a magyar szokásjog évszázados érvényesülése tartja fenn, a jogalkalmazás azonban ennek ellenére használta. Hogy nem lépett hatályba, így fokozatosan írott, mintegy kodifikált szokásjoggá vált. (10.20) A következő stációja a magyar jogfejlődésnek a polgári jog terül etén az 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről. Viszontagságos történelmi helyzetben keletkezett, hiszen egy olyan társadalmi helyzetben szabályozta a polgári jogot, ahol nem volt polgárság, és olyan életviszonyokban kívánt magánjogi kódex lenni, ahol nem volt magántulajdon, amelynek szabadságán alapul az egész polgári társadalom. Ennek ellenére évszázados várakozást töltött be azzal, hogy kodifikált, egységes rendszerbe, szerkezetbe foglalt törvénykönyvként hatályba lépett. Ebben a munkában Nizsal ovszky Endre, Világhy Miklós és Eörsi Gyula is részt vett. Azt gondolom, érdemes e jogtudósokról megemlékeznünk ennek a polgári törvénykönyvnek az általános vitájában. A maga nemében magas színvonalú jogászi munka volt, számos novella jellegű kiegészítés k észült hozzá, amellyel a polgári törvénykönyvünk koherens jogszabályszöveggé állt össze. Azonban ezt a kódexet 1990 óta több mint száz alkalommal módosítottuk. Az idő azonban elszállt a polgári törvénykönyv felett, természetes igényként jelentkezett a rend szerváltozás után a megváltozott gazdasági és társadalmi helyzetben, rendben egy új, a kor igényeihez és elvárásaihoz igazodó, az élet legtöbb szegmensét lefedő, ugyanakkor mégsem kazuisztikus kódex kidolgozása. 1998ban tehát a polgári jogi kodifikációs f őbizottság Vékás Lajos professzor úr vezetésével - akit nagy szeretettel köszöntök itt a Házban - megkezdte munkáját. A bizottság 2011 decemberében a kormány elé terjesztette azt a jogszabályszöveget, amelyet elfogadásra szánt. Az új polgári törvénykönyvün k magas színvonalú, kiváló szakmai és jogászi munka, amely koherens, egész rendszerbe foglalja össze a magánjogot, lefedi a természetes és jogi személyek, a gazdasági társaságok teljes személyi és vagyoni viszonyait, megteremti a polgári társadalom együtté lésének kereteit, és lehetőséget biztosít a jogalkalmazás számára egy egységes, szintetizált joggyakorlat megteremtésére. Ha az új polgári törvénykönyvet néhány szóval kellene jellemeznünk, ami nem egyszerű feladat, hiszen több mint 1600 szakaszt tartalmaz , foglal magában, akkor röviden azt mondhatnánk, hogy megtestesíti az egyének szabadságát, korszerű, diszpozitív, ennek következtében rugalmas és hajlékony, valamint teljes, azaz a lehető legszélesebbkörűen szabályozza a polgári jogi jogviszonyokat, de még sem túlszabályozott.
