Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 25 (221. szám) - Magyarország Alaptörvényének második módosítása címmel törvényjavaslat (T/8404. szám) általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: - ELNÖK (Jakab István): - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
829 választáson. Ez sok ember, 500 ezer - vesd össze a 2 ezerrel, ami az Alkotmánybíróság korábbi vizsgálatán is fennakadt. Az ő esetükben nyilvánvaló, hogy a feliratkozást valamilyen módon meg kell oldani, mert egyébként nem lehet a választásba őket bevonni. Ráadásul mindezt úgy kell megcsinálni, hogy tudjuk, jó néhány ország a magyar kettős állampolgárság intézményével szemben - hogy óvatos legyek - nem barátságos. Például van olyan állam - nem messze tőlünk , ahol a kettős állampolgársággal rendelkezőket megfosztják a honi állampolgárságuktól, függetlenül attól egyébként, hogy az adott ország alaptörvénye ezt kifejezetten tiltja. Ráadásul - mit tesz a véletlen - még európai uniós tagállamok is vagyunk, ők is az ok, és nekünk ezt nem lehet nem érzékelni, hogy tehát, ha ott valaki akar élni a magyar állampolgárságból adódó politikai alapjogával, olyan rendszerben kell tudnia gyakorolni ezt a jogát egyébként, ami őt más vonatkozásban nem hozza rendkívül méltánytalan vagy hátrányos helyzetbe. Arról nem beszélve, hogy vannak olyan államok, amelyek nem európai uniós tagállamok - mert még mondjuk, a szomszédunk esetében el lehetne mondani, hogy egyszer talán majd Neelie Kroes is az alapvető európai jogi normák védelme he vében észreveszi azt, hogy mondjuk, van olyan országa az Európai Uniónak, amely úgy foszt meg állampolgárságtól embereket, hogy azt az alaptörvénye is tiltja, nemhogy az európai jogfelfogás, az Európai Unió alapjogait tartalmazó dokumentumai. De vannak oly anok, akik egyébként különböző okokból, más megfontolásokból… - tudjuk, hogy a világ több mint száz országában élnek magyar állampolgárok, tehát nagyon tarka a kép, erre nyilvánvalóan egy jó eljárás kell. De annyiban is megváltozott a kép 2010 óta, hogy kö rülbelül 400 ezer olyan állampolgára van az országnak, akik életvitelszerűen nem élnek Magyarországon, de egyébként Magyarországon születtek, Magyarországon van az állandó lakcímük, csak a népességnyilvántartó nem tudja kezelni azt, hogy ugyan tudjuk az á llandó lakcímüket - most ezt úgy hívják, hogy lakóhely , de nem ismerjük a tartózkodási helyüket, vagyis nem ismerjük az értesítési címüket. Hozzáteszem, nem kell nekik ezt leadni. Pontosabban, elvileg bizonyos idő után le kellene adni, de a jogkövetés eb ből a szempontból rendkívül hiányos. Az önkormányzati gyakorlattal rendelkező emberek pontosan tudják, hogy például azok, akik az Európai Unió számos országában dolgoznak Portugáliától Finnországig, nem értesítik a magyar hatóságokat a tartózkodási helyükr ől. Sőt, egyébként arra hivatkoznak, hogy nem is kell. Gondoljuk meg életszerűen a helyzetet. Mi is történik? Azoknak kell ilyen címet megadni, akik hat hónapig tartósan külföldön tartózkodnak. Na de akik ott kint dolgoznak, időnként hazajönnek, kéthetente , háromhetente, van, aki hetente. De háromhavonta vagy félévente mindenki hazajön egyszer, mert itt vannak a barátai, itt lakik, egyszer hazanéz. Magyarul, nem is követ el törvénytelenséget akkor, amikor egyébként a népességnyilvántartó adatai szerint lát hatatlanná válik. Na, ők vannak 400 ezren, és az EU tagállama vagyunk. Remélem, mindenki örül annak egyébként, hogy az ilyen szabad munkavállalás most már ránk is érvényes, de nekünk ezt le kell reagálni a jogszabályainkban is. Nem szeretnék egy olyan vála sztási eljárást látni, ahol szemet hunyunk, behunyjuk a szemünket, befogjuk a fülünket, és azt mondjuk, hogy a népességnyilvántartó értesít. Ja, hogy nem jön vissza? 400 ezer ember ab ovo ugyan jogilag nem, de a gyakorlat oldaláról, eljárásjogilag ki van zárva a választáson való részvételtől, és világos, hogy őket csak feliratkozással lehet elérni, mással nem. Tehát a helyzet a következő. A jelenlegi eljárás alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság ezt egyébként több ponton kimondta. Megváltozott a helyzet, e gymillió olyan szavazó van, akinek ki kell tárni a magyar rendszert, nemhogy szűkíteni, és az alkotmány ráadásul világosan megmondja, hogy az emberi jogok nem, csak bizonyos speciális esetekben, de a politikai jogok szabályozhatók. Hiszen gondoljuk csak me g, a választási jog például csak 18 éves kortól illet meg valakit, előtte nem gyakorolhatja ezt a jogát. Gondoljuk meg, hogy létezik olyan eljárás, amelyben valakit megfosztanak az állampolgári jogainak gyakorlásától, nem vehet részt a választáson. Létezik olyan, hogy valakit gondnokság alá helyeznek különböző okoktól. Itt nem csak arról van szó, hogy valaki olyan mentális zavarban szenved, ami ezt szükségessé teszi, megvannak a szabályok, hogy hogyan kell valakit
