Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - Nyakó István (MSZP) - a belügyminiszterhez - “A közmunkások kérései” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NYAKÓ ISTVÁN (MSZP):
54 így van, ha akadnak problémák, ezeket a problémákat, úgy gondolom, közösen és együtt gondolkodva meg tudjuk oldani. Azt pedig, hogy az egészségügyben dolgozók béremelési programja tovább folytatódik, é s ez mind ez évre, mind pedig a jövő évre biztos alapot teremt a munkánkhoz, úgy gondolom, hogy ezt tisztelettel köszönjük, és a válaszát elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Nyakó István (MSZP) - a belügyminiszterhez - “A közmunkások kérései” címmel ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nyakó István, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez: “A közmunkások kérései” címmel. Nyakó Istv án képviselő urat illeti a szó. NYAKÓ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban találkoztam számtalan olyan szerencsétlen sorsú, kiszolgáltatott emberrel, akiknek már csak a közmunkaprogamban való részvétel segít abban, hogy ő és a családja éhen ne vesszen. Az ország hat megyéjének több mint 80 településén találkoztam dolgozni akaró, szegény emberekkel, építészmérnökökkel, főiskolát végzett hölgyekkel, szakmunkásokkal és dolgozni akaró, elemit végzett emberek tömegeivel. Ezek az embe rek, félreértés ne essék, nem segélyre várnak, hanem munkára. Munkát, kenyeret és tisztességes béreket szeretnének. Nem lusták és naplopók! Minden ellenkező híreszteléssel szemben ezek az emberek nem vállalnak pusztán azért babát, hogy aztán belőlük éljene k meg, sőt gyerekeiket tisztán, felkészülten szeretnék iskolába járatni, és azt akarják, hogy a gyerek tanuljon. Tanuljon, hogy neki már jobb legyen, és az már egy újabb kérdés, hogy a jelenlegi rendszer, az önök rendszere erre milyen lehetőséget ad nekik. Arra azonban fel kell hívnom mindannyiuk figyelmét, hogy a nyomor, a kilátástalanság, a munkanélküliség mára már elviselhetetlen feszültségeket halmozott fel a magyar vidéken. Települési közösségek feszülnek egymásnak, utcák, településrészek fordulnak egy más ellen, évtizedek óta békében együtt élő szomszédok ordítanak egymásra, és véleményem szerint ennek az oka a szegénységgel, a reményvesztettséggel, a megalázottsággal, a keserűséggel együtt járó tehetetlen düh és harag. A polgármesterek pedig eszköz híj án, bár lelküket kiteszik, ezen nem tudnak segíteni. Tisztelt Államtitkár Úr! Valamit tenni kell, mert nagy a baj. Ma már itt nem babra megy a játék. Családok százezrei, emberek milliói ma még kérnek. Ezek az emberek nagyon szépen szeretnék megkérni önt és kormányát arra, hogy segítsenek nekik, mert ahogy ők fogalmaztak, így már nem bírják tovább. Nógrád megyében így fogalmazott egy kisember: “Ha a helyzet nem változik, a családdal együtt télen éhen fogunk fagyni.” Kérem, engedje meg, hogy öt pontban ismert essem ezeknek az embereknek a kérését. Szeretnék visszakapni azt a bért, ami 2010ben 8 óra közmunkáért 60 200 forint volt. Most 47 ezer forintot kapnak, azaz 13 200 forintot, másfél heti bérüket egy tollvonással vették ki a zsebükből. Szeretnék kérni, hog y a családban legalább egy ember egész éven át dolgozhasson, legalább közmunkán. Szeretnék azt kérni, hogy együtt kezeljük őket a munka törvénykönyve alatt a többi munkással. Azt kérik, hogy töröljék el a heti bérfizetést, mert ez végérvényesen kicsinálja őket.
