Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
517 Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámoló, mint hallottuk, a 2009es, 2010es évet öleli fel, ám az azóta eltelt több mint két év nem tette lehetővé azt, hogy csak erről beszéljen elnö k úr. Külön köszönöm én is neki, hogy kitekintést adott az utóbbi két év történéseire is. Az már az Országgyűlés munkájának további gyorsításán múlik, hogy ezek a beszámolók - hiszen több ilyen is van az Országgyűlésben - ne ilyen nagy késéssel kerüljenek az Országgyűlés asztala elé. Az Akadémia elnöke most kiválóan megoldotta ezt a feladatot. Mint tudjuk, Magyarországon a tudománypolitika egy diverzifikált szervezeti környezetben működik, az irányítás és a feladatok megoszlanak. A 212/2010. kormányrendelet az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről a 72/A. paragrafusban az alábbiak szerint állapít meg felelősséget az emberi erőforrások minisztere részére a kormányzati tudománypolitika tekintetében. Így s zól: “A miniszter a kormányzati tudománypolitikáért való felelőssége körében a) összehangolja a Magyar Tudományos Akadémia elnökének közreműködésével a kormányzati tudománypolitika kidolgozását, b) felel a kormányzati tudománypolitika megvalósításáért és é rvényesítéséért.” Így tehát Magyarországon a tudománypolitika alakítása iránti felelősség megoszlik az emberi erőforrások minisztere és a Magyar Tudományos Akadémia között; mint ahogy maguk a kutatások is részben az Akadémia intézményeiben, részben pedig a felsőoktatási intézményekben zajlanak, ez utóbbiakat pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma irányítja és tartja fenn. Természetesen folynak kutatások a gazdasági élet területén is, de ezekért a kormányzat közvetlenül legalábbis nem vállal felelősséget. (10.30) A tudásalapú társadalom - ahogy divatszóval ezt mondjuk , a fejlődés nem létezik a tudományok ápolása, támogatása nélkül. Örömmel hallottam elnök úr bevezetőjében azt a gondolatot, és ezt szeretném erősíteni, hogy a tudomá nyok, a kutatás az emberről szól és az emberért van, és azért van, hogy az ember élete itt a földön elviselhetőbbé, jobbá, magasabb minőségűvé váljon. A középkori nagy felfedezések is ezt a célt szolgálták, és ezzel szemben az az innovációs kényszer, amely a nagyvilág különböző műhelyeiből, kutató, szakmai és politikai műhelyeiből árad felénk, ez bizony néha mintha megfeledkezne arról, hogy mi célt is szolgál a kutatás és a tudomány. Ahogy hallottuk, fontos látni és megkülönböztetni a kutatások három külön böző osztályát, stádiumát vagy műfaját, tehát az alap, az alkalmazott, illetve célzott kutatások, illetve a kísérleti fejlesztések lehetőségét és sorsát. Hajlamosak vagyunk arra sokszor - a hétköznapi ember , hogy csak az alkalmazott kutatásokra irányíts uk a figyelmünket, esetleg a fejlesztésekre, hiszen ezek azok, ahogy elnök úr beszámolójából is hallottuk, amelyek közvetlen, érzékelhető hasznot hoznak, miközben az alapkutatások, a felfedező kutatások nélkül nincsenek igazán alkalmazott kutatások. Ezért örvendetes az az eredmény, amelyet a mi kormányzati ciklusunkban elértünk, hogy az alkalmazott kutatások támogatására szolgáló OTKA forrásai és az egész rendszere megújult. Elnök úr írásos beszámolója és szóbeli kiegészítése igen tetszetős, lényegre törő, tartalmas, az MTA működését és a működés hazai és nemzetközi közegét reálisan bemutató, ugyanakkor helyenként joggal kritikus hangvételű tudósítás. Érződik belőle a személyes aggódás, a hazai tudományos társadalomért viselt felelősség, a jobbító szándék. J avaslatai elősegíthetik a magyar tudományos élet, a magyar tudományos alkotómunka intézményrendszerének, hierarchiájának a megújulását, társadalmi beágyazottságának a megerősítését. Ugyanakkor a beszámoló meggyőző a tekintetben is, hogy megnyugtatásul szol gálhat nekünk arra nézve, hogy jó kezekben van a magyar tudomány irányítása a Magyar Tudományos Akadémiánál. Jól emlékszem a két évvel ezelőtti beszámolóra, ez 2010 elején történt, amikor a beszámoló egyik lényeges elemét az adta, az a közvéleménykutatás, annak a felmérésnek az ismertetése, amely arról szólt, hogy a magyarországi népesség szemében, tekintetében mik a legnépszerűbb, legméltóbb vagy legtiszteletreméltóbb intézmények. Már akkor is azzal szembesülhettünk, hogy a magyar lakosság tekintélyes int ézménynek tartja magát a tudományt és a tudományok művelése, irányítása, a tudománypolitikában vállalt szerep tekintetében a Magyar Tudományos Akadémiát.
