Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 4 (246. szám) - „Az Országgyűlés tűzze napirendjére a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak megvitatását” című országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - IVANICS FERENC (Fidesz):
4655 bár tényleg megérne egypár percet, de ha a keopszigetkoz.hut valaki felüti, akkor pontosan láthatja, hogy milyen komoly beruházás van. Itt valaki azt mondta, hogy nem jelentős a beavatkozás. Dehogynem jelentős! Az AlsóSzigetköz álla potán sikerülne ezzel javítani, amit az alsószigetköziek meglehetősen régen várnak, hiszen gyakorlatilag Ásványráróig lehet valamit kezdeni a Szigetközzel, az alatt már sokkal nehezebb. Tehát úgy gondolom, hogy az ilyen teljesítményeket még a magyar parla mentben még ellenzéki szemmel sem szabad lebecsülni. Igenis, komoly teljesítmény, főleg ebben az anyagi helyzetben, amiben az ország van. (14.00) Mindenki pontosan tudja, látja, hogy ez a kormány azért tud nehezebben előbbre jutni, mert egyszerűen kiürítet ték a kasszát; nem úgy ürítették ki a kasszát, hogy nincs benne pénz, hanem annak a pénznek is, ami belekerül, egyből máshova kell kerülnie, mert ki kell fizetnünk a hiteleinket. Egy ilyen környezetben a kormány igenis lép és előbbre jut, ezért fontos szer epe van minden ilyen kezdeményezésnek, és egy társadalom, egy ország elveszett, ha nincsenek ilyen civil kezdeményezések, ha nincsenek olyan kérdések, amelyek mellé az emberek odaállnának, és azt mondanák, hogy igenis várjuk a megoldást. Itt kell elmondano m azt is, hogy azt gondolom, legalábbis remélem, hogy a kezdeményezők sem gondolják azt, hogy ez itt és most véget ért. Akkor van igazi ereje egy ilyen kezdeményezésnek, ha ezen a parlamenti vitán túlmenően is javaslatokkal jelentkezik, és a további előbbr e lépést is segíti. Csak így tud az ország előbbre menni, ha a civil és a kormányzati szféra valamiféle együttműködést tud produkálni. Mindenki tudja ezt: ha egy kisebb területen, egy városban, egy faluban összefognak a civilek meg az önkormányzat is, abbó l jön ki az igazi eredmény. Ugyanez igaz az ország szintjén is, tehát azt gondolom, ezért nem érdemes úgy tekintetünk, hogy itt ma vagy a jövő heti szavazással gyakorlatilag pont kerül ennek a kérdésnek a végére. Nem! Nyilvánvalóan a kormány abban elkötele zett - és azt gondolom, erről azért kevesebb szó esett , hogy megvédi a vizeinket, akármilyen vízről van szó. A kormánynak kiemelt célja, kiemelt programja - ezért vállalta fel a Dunastratégiát is , hogy igenis Magyarország kerüljön olyan helyzetbe, hog y az elkövetkezendő évtizedekben ténylegesen is rendelkezhessen azzal a természeti kinccsel, amivel rendelkezik, mert erről az elmúlt évtizedekben azért elfeledkeztünk. Ahogyan Szakács Imre képviselő úr mondta, ezt nem lehet két év alatt rendbe tenni. Jó, hogy kérdezik tőlünk, hogy két és fél év alatt miért nem tettünk mindent rendbe; azért nem, mert az az elmúlt 22 évet jelenti, és azért nem, mert az még ráadásul az azt megelőző éveket is jelenti. Én magam ’47től, a kékcédulás választástól számítom azt az időszakot - bár lehetne még korábbra is visszamenni , amikor ez az ország gyakorlatilag egy olyan pályán indult el, aminek az árát ma is fizetnünk kell. Visszatérve, úgy gondolom, hogy a civil kezdeményezésekre szükség van, szükség van arra, hogy azok az emberek, akik ebben a kérdésben megmozdulnak, továbbra is részt vegyenek ebben, és különböző javaslatokkal, megoldásokkal segítsék azt a munkát, ami a hivatalos szférában is történik. Hogy aztán végezetül rátérjek arra a kérdésre is, ami ma itt nem hangzo tt el, és tényleg a mi pátriánkat is érinti: a Szigetköz alatt gyakorlatilag egy hatalmas kavicságy van, ami egészen a Rábaközig terjed, és ebben a kavicságyban a víz, mint egy közlekedőedényben, mozog. Az az árvíz, ami levonult a Dunán régebben, amikor mé g voltak rendes árvizek - a fene gondolta, hogy az ember még hiányolja ezeket , azok a vizek kéthárom nap múlva megjelentek a Rábaközben, megjelentek a Hanságban. A régi emberek mindig pontosan tudták, hogy nem lehet pincét építeni Kapuvár vagy Csorna kö rnyékén a házak alá, mert ha jön egy nagyobb víz, akkor az megemeli az egész házat. Ez a világ megváltozott, és ez az a jelenség, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy az elmúlt húsz év alatt azért egy szárazodás indult el ezen a területen. Azok a moc saras, lápi élőhelyek, amelyek korábban megvoltak, kezdenek kiszáradni, az a hatalmas tőzegvagyon, ami ott van a Hanságban, kezd kiszáradni, és ezzel megint óriási természeti értéket veszítünk el. Nemcsak ez játszott ebben közre, mert azért az elmúlt évtiz ed meglehetősen száraz évtized volt nyilvánvalóan, de
