Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 3 (245. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
4576 Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végér e értünk. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Jakab István) : Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, a Jobbikképviselőcsoportból. Megadom a szót ötperces időkeretben. MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót ma napirend után, mert így adventhez közeledve a Jobbik - szokásához híven - évről évre tart néhány rendezvé nyt, és így van ez nálunk GyőrMosonSopron megyében is, ahol kettős kereszteket állítunk a lehető legtöbb településen. Ezen rendezvényekre való készülődés folyamán olvasgattam így adventtel kapcsolatban, és néhány gondolat ötlött meg a fejemben, amelyeket szeretnék most önökkel is megosztani. Közeleg a karácsony. De jó lenne a lélek csendjében a békességet megőrizni, és szétosztani, hogy terjedjen szerteszét! De jó lenne, ha a lélek békességét nem zaklatná semmi meg! De hát úgy tűnik, sokszor csak ábránd m arad, hogy minden magyar lélek mélyén békesség lehessen, és szétáradjon, és mindent befedjen, akár a karácsonyi fehér hó. És ekkor már mindegy, hogy mi van a hóréteg alatt, mert minden fehér és tiszta. Ahogy közeledik, megérkezik az adventi időszak - amely nek kiteljesedése maga a születéstörténet , úgy változik meg arculatában körülöttünk minden. Arculatváltás áll be a reklámiparban, és máris látható és kapható az ünnep minden kelléke. Megváltozik az utcakép a legeldugottabb falvakban is, így van ez nálunk , a Rábaközben vagy a Szigetközben is. Karácsonyi díszek erősítik az utca megvilágítását, talán bátorságot adva a jóhiszemű, késői járókelőknek. Megváltoznak az emberek is: felgyorsult sebességgel igyekszik mindenki eleget tenni az ünnep elvárásainak, ami a ház körüli takarítást, ajándékvásárlást vagy éppenséggel az ünnepi menüt illeti. De vajon, ha az ember is mindezekkel egyetemben új arculatot öltene, talán közvetlenebb, szeretetreméltóbb, közösségibb lenne. Kíváncsi vagyok, hogy a lélek mélyén is hány e mberben történik arculatváltás így az ünnepvárás közepette. Sajnos, az ünnepnapok és a hétköznapok sokszor elfásult, goromba és csak önmagát érzékelő emberek tömegét láttatják velünk. Nem tudom, hogy az arculatváltás hoze lényegi változást a lelki vonatko zásokban is. Kérdések, amelyekre nemcsak keresnünk kell a választ, de meg is kell találnunk, mert egyébként a lelki válság még inkább elharapódzik bennünk, és nemcsak bennünk, de egyre inkább az egész társadalomban is; ma a magyar társadalomban számtalan i lyen jelét láthatjuk ennek a válságnak. Az lenne a cél - én legalábbis úgy gondolom , hogy az ünnepre való készülődés közepette a lelki arculat is megváltozzon egyéni és közösségi életünkben egyaránt, hogy az ünnep ezáltal a maga teljességében pompázzon, és ne csak körülöttünk, de bennünk is. De mi van a belső fénnyel, azzal a világossággal, amely a lelket és a szívet kell hogy megváltoztassa? Hol kell keresnünk ezt a fényforrást? Szükségese valami belső képesség arra, hogy közeledve karácsony felé ez a v ilágosság egyre erősödjön bennünk, és ha lehetséges, akkor áthassuk ezzel embertársainkat is? A tudósok már korábban megállapították, hogy mi vonzza az esti fényhez, égőkhöz, egyebekhez, kis fénykibocsátó tárgyakhoz az apróbb repülő állatokat. Sokak közülü k láthatóan elpusztulnak, de a fényhez való közeledésük lehetőségét így sem hagyják ki. Nem értelmes lények - jöhet erre a válasz , de akkor mi van az értelmes lényekkel, ha a másik végletet vizsgáljuk? Miért nem keressük mi, emberek, a teremtés koronái a lelki fényt, a lelki világosságot még akkor sem, ha biztosan tudjuk, hogy nem kárunkra, de inkább javunkra szolgál? Talán mert nem olyan elkápráztató, mint a kirakati
