Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
4408 káosz ezzel az egésszel, a szakképzéssel kapcsolatban, mert olyan állításokat fogalmazott itt meg, amik egyszerűen nem igazak. De menjünk akkor sorba néhány fontos elemen. Azt mondja, hogy megbukott a koncepció. Honnan veszi, tisztelt képviselőtársa m, hogy megbukott bármilyen koncepció? 2012. szeptember 1jével indult el 77 szakmában, ami a Nemzetgazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozik, az új szakképzés az első évfolyamon. Tehát gyakorlatilag semmiféle konzekvenciát levonni még a rendszerből semm ilyen módon nem tudunk. Ön, ugye, említi az előrehozott szakképesítést, amit megindítottak az utolsó éveikben. Az előrehozott 3 éves szakképzés gyakorlatilag ennek az egész rendszernek az előfutára volt. Akkor most mi a baj vele? Tehát koncepcionálisan mi az alapvető probléma azzal, hogy egyébként mi is azt a fajta vonulatot, csak nem szűk keresztmetszetben, hanem általánosságban mondjuk azt, hogy igenis, ebben a szakképzési rendszerben érdemes gondolkodni? Képviselőtársam, Révész Máriusz jelezte, hogy az e ddig fenntartott szakképzési rendszerben az volt az alapvető probléma többek között, hogy az első két évfolyamon - 4 éves volt - a világon semmi köze nem volt a szakmájához, és itt hullott ki a gyerekek 2530 százaléka. Képviselőtársaim, ébredjünk föl, néz zük a valóságot! Ez volt a valóság. Tehát, ha önök aggódnak azért, hogy emberek, gyerekek kihullanak 1516 évesen, ott kellett volna aggódni, de nagyon, abban az időszakban, amikor ez a statisztika keletkezett. Ön említi, hogy tizenvalahányszor módosítottu k a különböző törvényeket. Képviselő úr, egyszer módosult a szakképzési törvény. Egyetlenegyszer két pontja módosult, és szerintem a javára vált ez a módosítás. Egyetlenegy alkalom volt, amikor módosult. Azt mondja, hogy a cégek 1,2 százaléka foglalkozik s zakképzéssel. Képviselő úr, javaslom, nézze meg, hogy az önök idejében hány százalék volt ez a szám. Meglepő adatot fog látni, ennél is kevesebb. Azt szeretnénk, és ez az egyik nagy probléma, hogy a cégek nem voltak érdekeltté téve abban, hogy a szakképzés ben részt vállaljanak, részt vegyenek. Márpedig nélkülük sikeres szakképzés Magyarországon nem lehet. Tehát a képzőket vagy a cégeket alkalmassá kell tenni. Ebben már egyetértünk; hogy jelen pillanatban vajon hány cég van Magyarországon, aki megfelelő infr astruktúrával, megfelelő szakemberrel rendelkezik, aki nemcsak a szakmát tudja átadni, hanem mondjuk, nevelési vénája is van, hiszen azért tanulókkal, gyerekekkel kell foglalkozni, ami nagyon fontos kérdés, de az, hogy a cégek részvétele elengedhetetlen, a z egészen biztos. Ugye, itt említette, hogy a kőművesek elhelyezkedésével mi lesz, meg hogy lesz, ha valaki kőművesként áll be. Önök, tisztelt képviselőtársaim, a korábbi rendszerben mit garantáltak? A világon semmit. Azt garantálták, hogy gyermekmegőrzés lesz a középfokú intézményekben is, és ontani fogják ki a szakképző iskolák egyébként a munkaerőpiaci szempontból teljesen irreleváns képzéseket. Ez történt? Ez történt. Menjen be a munkaügyi kirendeltségekre, nézze meg, hogy a divatszakmákban hány száz v agy hány ezer ember van beregisztrálva tizenegynéhány évesen meg huszonegynéhány évesen munkanélküliként az egyébként remeknek tűnő szakképzettségével. Ez egy óriási probléma, és tőlünk gazdagabb országok sem engedhetik meg azt, hogy egy olyan képzési rend szert tartsanak fenn, ami a munkaerőpiac igényeivel köszönő viszonyban sincs. Ez egy nagyonnagyon lényeges kérdés, és a rendszer átalakításához ezért kellett alapvetően hozzányúlnunk. A felnőttképzéssel kapcsolatban megfogalmazott jó néhány dolgot, hogy a felnőttképzőkkel szemben nagyfokú bizalmatlanság van. Tudnék olyan jegyzőkönyveket mutatni, ön is tudja, képviselő úr, hogy miről beszéltünk, mikor a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt vitattuk, hogy mi volt a felnőttképzésben - természetesen tisz telet a kivételnek , számos esetben azok a többmilliárdos források hova, milyen módon tűntek el és hogyan hasznosultak. Azok a képzők, azok a felnőttképzők, akik becsülettel, tisztességgel tették eddig is a dolgukat - tudja, mi a helyzet? - örülnek annak, hogy végre azokat a kóklereket, akik eddig csak papíron valósították meg a képzéseket, megpróbáljuk a rendszerből kiszűrni, és olyan ellenőrzési rendszert tartunk fenn, ami garantáltan biztosítja mind a hazai, mind az uniós források eredményes és sikeres felhasználását.