Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
4405 Tekintettel arra, hogy a módosító tervezetek elsősorban technikai pontosítások, és a korábbi elhibázott törvényeket alapvetően nem i gazítják ki, az általános vitaszakaszban az LMP részéről én mindenekelőtt a jelenleg hatályos szakképzési és felnőttképzési joganyag komplex, a szakképzési ágazaton jóval túlmutató jelentőségéről szeretnék beszélni, felvázolva az általunk kívánatosnak tart ott irányokat. (18.20) Kezdjük ott, hogy talán nincs még egy olyan európai szakképzési és felnőttoktatási rendszer, amellyel oly sokat kísérleteztek a politikai elit és a szaktárcák szakpolitikusai, mint a magyarral. Az elmúlt húsz esztendő is a választási ciklusokon újrakezdődő, de az egyéni tanulási és képzési ciklusokkal sohasem egybeeső, gyakran ellentmondásos és szinte soha nem konszenzuson alapuló változások és szakpolitikai koncepciók végeláthatatlan sorát hozta. Ezek zöme nem vett részt társadalmi é s szakmai egyeztetésen, s csak elvétve alapult gazdasági, pedagógiai és szociológiai hatástanulmányokon. Sajnos nem kivétel ez alól a tavaly hatályba lépett és azóta már módosított szakképzési törvény sem, amelyet olyannyira nem előzött meg érdemi társadal mi konzultáció, hogy vezető közoktatási szakmai szervezetek vezetői is csupán néhány napot kaphattak annak megismerésére. A jelenlegi módosításról a Szakképzési Társaság vezetői a mai éves közgyűlésük előtt hivatalosan semmit sem kaptak meg véleményezésre. Ennyit az önök partnerségéről. A kormányzat óriási feladata lenne, hogy az átfogó gazdasági és társadalmi válságot ne fokozza, hanem megpróbálja végre kezelni. A sok kontraproduktív, a válságot tovább mélyítő lépés mellett egyértelműen megnehezíti a probl émakezelést ez az erőltetett menetű törvényalkotás is. A törvénygyárrá lefokozott parlamenti működés tipikus példája a fapados törvényalkotás. A fontos törvényeket egyéni képviselői indítványok formájában nyújtják be, ami mindenfajta társadalmi konzultáció t mellőz. De akkor se nagyon tapasztalni érdemi megegyezést, ha a kormány nyújtja be a jogszabályokat. A szakképzés és a felnőttoktatás sikeressége vagy sikertelensége hosszú időre meghatározhatja a magyar gazdaság és társadalom fejlődésének vagy hanyatlás ának a pályáját, ezért mindenképp szükséges tágabb összefüggésben, komplexebb módon gondolkodni erről. Figyelembe kell venni, hogy az eddigi oktatás- és szakképzéspolitika gyengeségei, hibái a munkaerőpiacon törnek felszínre. A társadalmigazdasági nehézs égek, mint az inaktivitás, a munkanélküliség, a váltakozó bérarányok, csak fokozzák mindezt. Napjainkban, amikor az IMF és az EU meghatározó szereplői naponta figyelik a magyar gazdaság teljesítményét, kiemelten fontossá válik a szakképzési rendszer reform jának kormányzati víziója. Ennek átgondoltsága és megfelelő kommunikációja az egyik garanciája lenne a hitelképességünknek akkor, amikor a magyar kormány visszatér a tárgyalóasztalhoz. Ebben az összefüggésrendszerben fontos lenne, ha a parlament előtt heve rő köznevelési, szakképzési, felsőoktatási és munkaügyi törvények egy jól átgondolt koncepciót alkotnának. Hitelességünk záloga lehet a szakpolitikaalkotás minősége és széles körű támogatottsága. Mindennek sajnos az ellenkezője igaz. Kihallatszik a veszek edés a kormány- és a kormánypárti frakcióülésekről, semmi nyoma a sokszor hangoztatott tárcaközi egyeztetéseknek, a társadalmi partnerek, szakmai és civil szervezetek véleményének a figyelembe nem vételéről pedig már szóltam. Számos elvi fenntartásunk van a hatályos törvényekkel és ezek közül csupán néhányra hívnánk fel a figyelmet. Sajnáljunk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ismét elmulasztja korrigálni a korábbi tévedéseket és hibás lépéseket. Véleményünk szerint a korábban elfogadott törvény és a mostani javaslat egyaránt teljes mértékben kiszolgáltatná a szakképzést a gazdaság szereplőinek. Tökéletesen alárendelik a nagytőke igényének ezt a nagyon is fontos területet. Pedig ismeretes, hogy a társadalom, a helyi közösség igényei messze nem azonosak a gazdasági élet szereplőinek kívánságaival. Nem lehet egyegy, akár ha sikeres is, cég alá rendelni egyegy város vagy régió szakképzési rendszerét. Előfordulhat ugyanis, hogy a tőke odébbáll, áttelepíti a gyárait. Emiatt óriási felelőtlenség, ha nem tan ulni tudó és tanulni akaró, önmaguk érdekeit képviselni képes fiatalokat
