Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SÓS TAMÁS (MSZP):
4391 Ami pedig a konkrét előterjesztést illeti: szeretném elmondani, hogy ebben is nagyon sok ellentmondás figyelhető meg. Például a 9. oldalon a 24. §ban - am ely a szakképzési törvény 47. § (3) bekezdését módosítja - az ellenjegyzés fogalma jelenik meg, amely szerint a kamarának szükséges az ellenjegyzése. Ez nem életszerű, hiszen az ellenjegyzés a kamara részéről mindig a későbbiek során történik meg. A 10. ol dalon a 27. § szerint - amely a szakképzési törvény 56. §át módosítja - egy ellentétes előjellel az iskolának 15 nappal korábban kell bejelenteni a változást. A kamarával szemben megengedők, az iskolával szemben pedig rendkívül szigorúak, nem ugyanolyan m ércével mérik a különböző szereplőket. A 12. oldalon a 35. § (5) bekezdésében pedig benne maradt az, amit korábban kormányoldalról is számosan vitattak, amely alapján egy érdekes döntés fog születni. Nevezetesen jelentkezik egy tanuló, hogy ő szeretne vill anyszerelő lenni. Igen ám, de abban az iskolában csak kőművesnek jelentkezhet. Rendben van, akkor kőművesként kezdi meg a tanulmányait. S akkor felteszem a kérdést, mint ahogy a tanuló és a szülei is felteszik majd a kérdést, mivel önök mondják meg, hogy ő mit válasszon, garantáljáke számára az elhelyezkedés lehetőségét. Ugye nem tetszenek garantálni?! Akkor viszont ezt a kötelezettséget se írják elő neki! A 13. oldalon a 35. §ban van szó a kormányhivatalok szerepéről, arról, hogy a kormányhivatalnak hogy kell majd egyeztetnie a felelős miniszterrel. Hát úgy tűnik, hogy önök a kormányhivatalokban dolgozó embereikben sem bíznak meg, pedig hát innen kerülnek ki a megyei kormányhivatalok vezetői. Ilyen értelemben is egy rendkívül érdekes gondolatnak vagyunk a részesei, hiszen az államnak az állammal kell egyeztetnie, ott majd mondanak valamit, önök pedig majd felülbírálják, mert nem bíznak meg az ő önálló döntésükben. A 15. oldalon a 39. §ban arról van szó, hogy minden iskolát államosítanak. Igen ám, de felve tődik a kérdés, hogy van egy olyan része az iskolának, amely közművelődési célt szolgál, és azzal mi fog történni, pedig a szakképzéshez erre a közművelődési létesítményre nem is lenne szükség. Ebből adódóan komoly ellentmondás tud kialakulni, ráadásul itt a kártérítési felelősség is felvetődik. Azt látom itt, ami a köznevelés területén is igaz, hogy az általános művelődési központok is megszűnnek, azokat is szétverik, s ezzel együtt a szakképzésnek az ilyen típusú köznevelési funkcióját is szétverik. Ami p edig a felnőttképzéshez kapcsolódik: a 2. oldalon a 3. §ban az szerepel, hogy a felnőttképzőnek még meg sem kezdődik a képzés, neki azt mégis már három nappal előbb be kell jelentenie, rendkívül precízen, és ilyenkor nincs a számára póthatáridő. A 2. olda lon a 4. § 2/b pontja alapján vetődik fel a kérdés, hogy bizonyos esetben nyolcszoros, azaz egy rendkívül kemény bírságot fogalmaznak meg. A 2/c pontban pedig megfogalmazódik az is, hogy ismételt esetben visszavonják az akkreditációt. A 2/bnél az a lehető sége sincs meg a FAT képviselőjének, hogy mérlegeljen, neki kötelező büntetni a legapróbb kérdések esetében is. Szerintem ez a kérdés nem igazán életszerű és nem átgondolt, ráadásul azt mutatja, hogy ezekben az emberekben nem igazán bíznak. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen eredményt fognak ettől elvárni. E nagyfokú bizalmatlanság kapcsán szeretném elmondani, hogy nem kellene minden felnőttképző céget egy kalap alá venni. Az Állami Számvevőszék értékelése megmutatta, hogy azért differenciált itt a helyzet , vannak olyan felnőttképzők, amelyekkel valóban gond van, ezekkel szemben természetesen fel kell lépni, s vannak olyan dolgok, amiket szigorítani kell, de mindenkinek az egy kalap alá vétele nagyfokú bizalmatlanságra utal, ami nem hiszem, hogy segítené a képzést. Ugyanígy az is látszik, hogy itt kimondott és ki nem mondott mondatok is vannak. Kormánypárti képviselőtársam is említette a térségi integrált szakképző központok problémáját. Önök ezt a kérdést sem igazán szabályozták le, és most sincs leszabályo zva. Államtitkár úr ugyan utalt rá, hogy majd külön kormányrendeletben és más egyéb rendelkezésekben fogják ezeket szabályozni, no de már csak néhány munkanap van hátra január 1jéig, és úgynevezett gigarendszereket hoznak létre, 2, 5 és 10 ezer fős intézm ényeket, amelyekben a gyerek, a tanuló, a pedagogikum gyakorlatilag elvész. Az
