Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - A Magyar Művészeti Akadémia kultúrstratégiai szerepének megerősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
4378 A Magyar Művészeti Akadémia létrehozásával kapcsolatos törvény vitája szűk másfél évvel ezelőtt volt, és engedjék meg, hogy fölolvassam az akkori felszólalásom utolsó egy mondatát. (16.10) “Én azt kérem azoktó l, akik ezt üzemeltetni fogják, akik vezetői vagy alapító tagjai lesznek, hogy érezzék át azt a történelmi lehetőséget és felelősséget, amely rajtuk lesz, hogy egyszer végre valaki meghaladja Magyarországon a szekértáborépítő kultúrpolitikát. Én attól fél ek, hogy a kezdet ezt meg fogja nehezíteni, de ha nem így lesz, akkor nagyon fogok örülni.” A parlamenti vita után Fekete György, akkori ügyvezető elnök úr odajött hozzám, és azt mondta, hogy gratulál a felszólalásomhoz, és hogy bí zzam abban, hogy igenis, tisztában vannak azzal a felelősséggel, ami rájuk hárul, amikor Magyarországon művészeti köztestületet hoznak létre, és hogy higgyem el, hogy olyan típusú politikát fognak folytatni, hogy a lehető leginkább le tudják fedni a magyar kulturális, művészeti élet sokszínűségét. Most eltelt szűk másfél év, és a Demokrata című újságban olvasok egy interjút elnök úrral, amelyben elmondja, hogy mik azok a kritériumok, amelyek alapján a tagságot bővíteni szeretnék. A három feltétel közül egy a valós művészeti teljesítménnyel foglalkozik, kettő azonban vastagon politikai. Azt mondja, hogy az első szempont, hogy beérett, a társadalom és a szakma részéről már elismert művészeket akarnak tömöríteni; ez végül is talán érthető. A második szempont vi szont az átlagon felüli közéleti tevékenység. Ezt viszonylag nehéz megérteni, hogy ha egy művészeti akadémia tagokat akar befogadni, akkor miért éppen a közéleti tevékenység a második legfontosabb szempont. Jön a harmadik, amivel úgy első ránézésre szintén nagyon nehéz vitatkozni: a nyílt és megvallott nemzeti elkötelezettség. Ugye, ezzel az a baj, hogy én azt gondolom, Magyarországon minden művész, aki Magyarországon él, Magyarországon alkot, magyar nyelven alkot, a magyar társadalom problémáira reflektál, az mind nemzeti művész; innentől kezdve azt gondolom, hogy ezen talán nincs is mit vitatkoznunk. Innentől kezdve talán azt is gondolhatnánk, hogy mindenki belefér, megfelel ennek a kritériumrendszernek. De olvasom tovább az interjút, és itt van egy olyan mondat, ami főleg a hétfői parlamenti, a magyarországi zsidó polgárok összeírásával kapcsolatos jobbikos felvetés kontextusában különösen érdekes és értelmezésre szorul. Azt mondja elnök úr ebben az interjúban, hogy “azzal számolnunk kell, hogy például Kon rád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön”. Az én kérdésem az, hogy valaki, aki arra szegődött, hogy a magyar kulturális élet sokszínűségét reprezentálja egy 2,5 milliárd forintos költségvetéssel megáldott köztestületben, akinek az lenne a dolga, hogy a magyar kulturális élet kiválóságainak méltó járandóságot nyújtson és a magyar kulturális értelmiséget integrálja, az hogyan tud ilyet mondani. Én abban a hiszemben voltam, hogy Konrád Györgyöt Magyarországon is magyarnak tekintik, úgyhogy ezzel kapcsolato san meg szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy mi a kormány álláspontja ebben a kérdésben. Kíváncsian várom, hogy hogyan gondolkodik erről. (Kontur Pál: Igazi labanc volt!) De nézzük az előzményeket! Köszönöm szépen, remélem, hogy a jegyzőkönyvbe sikerü lt képviselőtársam rendkívül magas röptű hozzászólását leírni; azt gondolom, hogy ez már eligazít bizonyos szempontból minket. Érdemes azért felemlegetni, hogy hogyan is jött létre és hogyan került be az alaptörvénybe az a testület, amelynek most a feladat körét bővítjük. Úgy, hogy volt egy magánegyesület, egyébként valóban kiváló művészemberek hozták létre, olyan emberek, akiknek az életművével kapcsolatosan én csak a legnagyobb nagyrabecsüléssel tudok beszélni. Tehát szeretném, ha nem értenék félre azt, ho gy nem szeretném itt a politikai meg a művészeti, esztétikai szempontokat keverni. De nyilvánvalóan egy olyan testület, egy olyan társaság, amelynek a politikai szimpátiáit is ismerni lehetett, ezzel sincsen semmi baj.
