Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - A Magyar Művészeti Akadémia kultúrstratégiai szerepének megerősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz):
4373 mesterségesen szerepnövelést kapott Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába kerül a Műcsarnok, egyik nemzeti kulturális intézményünk, amit - a bizottság ülés jegyzőkönyvében ez egyértelműen szerepel - az államtitkár asszony úgy fogalmazott meg, hogy majd a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egy később beadandó törvényjavaslata tartalmazza magát a tényt. Az ügy azonban, a Magyar Művészeti Akadémia jelen törvényjavaslatban szereplő megváltoztatott szerepköre és a Műcsarnok tulajdonjogának átruházása tartalmilag szervesen összekapcsolódik és összekötődik. Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk, és a vitában a későbbiekben részletesen ki fogok erre térni. Mindemellett a többségi vélemény által elmondott arányok, tudniillik az, hogy 3 ellenvélemény és 14 igen szavazat me llett a bizottság alkalmasnak tartotta a javaslatot a parlamenti tárgyalásra, igaz, ezzel meg is teremtette a lehetőséget, hogy az Országgyűlés nyilvános ülésén erre az egyébként önmagában példa nélküli, a magyar kultúrát megerőszakoló törvényjavaslatra ré szletesen is kitérjünk. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Kupper Andrásnak, a Fidesz képviselőjének. DR. KU PPER ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A művészet soha nem lehet kevesek privilégiuma, egy szűk elit belügye, mert a művészet alapvetően egyszerre nemzeti és közösségi tevékenység. S nem csupán azért, mert minden műalkotásnak szüksé ge van befogadó közönségre, hanem azért is, mert a művészet aktív közösségformáló erő, a nemzeti kultúra és közösség őrizője. Jómagam a zeneművészet terén rendelkezem erről bőséges személyes tapasztalattal, s tudom, hogy milyen fontos szerepet játszhat a z ene a közösségépítésben, a konfliktuskezelésben vagy akár a társadalmi felzárkóztatásban. De mindenkinek meglehet erről a maga tapasztalata, arról, hogy milyen meghallgatni egy koncertet vagy megnézni egy színdarabot és másokkal, akár ismeretlenekkel együt t részesülni a közös művészeti élményben; arról, hogy milyen élmény átélni azt, amikor a közönség a művészet erejének kitéve egyszerre jut el közös érzésekhez, katarzishoz, arról, hogy mennyivel több ez, mint otthon egyedül, magányosan ülni egy képernyő va gy hangszóró előtt. Mindezt azért tartottam fontosnak előrebocsátani, mert az elmúlt napok sajtóvitái során sok szó esett ugyan a Művészeti Akadémiáról, mégis kevés szó esett magáról a művészetről. Sok szó esett arról, hogyan finanszírozzuk a művészeti éle tet, de kevés arról, hogy mégis miért tesszük ezt. Sok szó esett arról, hogy kik fogják irányítani a Művészeti Akadémiát, de nem hallottunk megalapozott kritikát a vezetőkről. Sokat beszéltek arról, hogy most éppen ki kihez húz, de keveset arról, hogy ki m ögött milyen személyes múlt és művészi produkció áll. Pedig az alapvető kérdés éppen az, mi teszi olyan fontossá a művészetet, hogy a válságterhes időkben is kötelességünk áldozni rá, még ha nem is áldozhatunk rá annyit, amennyit éppen szeretnénk. A művész etnek természetesen számos funkciója van, de számunkra, a polgári konzervatív oldal képviselői számára mindig kiemelten fontos lesz ezek közül a kulturális és a közösségi funkció. A művészet nemcsak megújítja vagy megtöri a hagyományokat, de főleg közvetít i és fenntartja azokat. Egyegy műalkotás képes megerősíteni közösségi identitásunkat, képes közvetíteni a generációk között. Jó tudni, hogy egyegy fontos könyvet, amit éppen olvasunk, már a szüleink és a nagyszüleink generációja is olvasott, nekünk pedig ahhoz kell hozzájárulnunk, hogy a gyerekeink és az unokáink olvassák azokat. A művészet tehát nem egy szűk értelmiségi elit ügye és nem is kizárólag a művészek belügye. Talán ellentmondásosnak tűnhet ezt éppen a Művészeti Akadémiáról szóló törvényjavaslat tárgyalásán hangsúlyozni, de az ellentmondás csak látszólagos. A Művészeti Akadémia alapító eszménye valóban az, hogy a művészeti élet legkiválóbbjait tömörítse, és köztestületként megadja
