Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az ülésnap megnyitása - „A fogyasztó mindenek előtt - a közműszolgáltatások helyzete” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről:
4303 választási lehetősége, hogy melyeket vegye igénybe, és nincs igazi alkupozícióban abban a tekintetben, hogy milyen árakkal szembesül. A magyar közműszolgáltatások drágák és túl árazottak, különösen akkor, ha jövedelmünk arányában tekintünk ezekre az árakra. Biztosan emlékeznek, hogy a ’60as években azt mondták, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofájuk nagy. Én most azt mondom, hogy nem a rezsi magas, hanem a bér alacsony. Ez egy eléggé leegyszerűsítő narratíva, hogy borzasztóan magas a rezsi; különösen akkor, és ha lesz időm, erre kitérek, hogy nem fizetjük meg a valódi környezeti költségeket. A bérünk alacsony, és a jövedelmek arányában tényleg nagyon sokat fordítunk rezsiköltsé gekre - a legtöbbet szinte. Ha a National Geographicnak hihetünk, márpedig miért ne hihetnénk, akkor Koppenhágában a legmagasabb a vízdíj, de a második legmagasabb vízdíj Budapesten van. Azon a Budapesten, ahol itt folyik ez a hatalmas, gyönyörű folyam, ép pen itt, az Országház alatt is vannak parti szűrésű kutak, vannak víztartályok, és olcsón lehet vizet szolgáltatni. Még a vízhiányos térségekben is, a sivatagi országokban is sokszor olcsóbb a vízszolgáltatás, mint nálunk. Na most, a túlárazottság elsősorb an nem a magántulajdonból eredeztethető, hanem az állam szabályozó teendőinek elhanyagolásából adódik. Nincs átlátható árazás, nincs transzparens gazdálkodás, és nincs verseny, ami árleszorító tényezőként jelentkezne. Ezeket az állam fokozatosan kiiktatta a rendszerből, méghozzá olyan megfontolásból, hogy aztán a közműprivatizáció során magasabb vételárat tudjon elérni, részben pedig azért, mert az állam maga is érdekelt a monopóliumon keresztül, hogy magas árakat tartson fönn. Ugye, a pártok mindenkori em berei ott ülnek a felügyelőbizottságokban, a közműcégekben. Az a kérdés, mit tesznek azért, hogy ez az ár alacsonyabb legyen. Nagyon sok jelenség van, amire ki lehet itt térni, gondolom, itt nem lesz mindenre idő, de Budapesten most éppen visszaveszi a víz műveket az önkormányzat. Kérdés, hogy ezt aztán miből tudja finanszírozni, és hogyan tudja ezt a megnövekedett költséget ő maga előállítani. Karbantartásra aztán végképp nem fog itt jutni semmi. Ha belegondolnak abba, hogy csak a Budapesti Vízműveket 550 m illiós közműadóteher fogja sújtani, akkor itt felújításokról biztosan nem lehet majd beszélni. Pécsett mi történt? Kevesebb lett, alacsonyabb lett a vízdíj ezzel a bizonyos érdekes reprivatizációval, ami ott történt. De nem csökkent a korrupciós kockázat s em, és még aztán előttünk vannak azok a hatalmas perek, amelyek többmilliárdos büntetéssel kecsegtetnek. Azt gondolom, hogy igazából nem ez a megoldás. Nem látjuk a kontrollszerepet sem, és ha az államé lesz itt minden, akkor az lesz a helyzet, hogy a tula jdonos és a szabályozó hatóságok mögött is ugyanaz a párt fog állni. Egyáltalán nem biztos, hogy előrébb leszünk ezzel a rendszerrel. Az állam szabályozó szerepének jelentősége óriási, a díjaknak arányosnak kell lenni. Gondoljanak a hétfőn elfogadott hulla déktörvényre! Mennyivel lesz arányosabb a díj? Mennyire fogunk az igénybevételnek megfelelően fizetni díjakat? Egyre inkább terjednek a mindenféle rendelkezésre állási és egyéb átalánydíjak, ezek is az arányosság, az igénybevételi arányosság ellen hatnak. A közműfejlesztésekből rendre kimaradtak a fenntarthatósági és a méretgazdasági szempontok, és azt gondolom, inkább ebből adódnak a problémák. Meg lehet nézni az uniós támogatásból felépült hulladékgazdálkodási rendszereket, mekkorák lettek, és mennyire fe nntarthatatlanok. Meg lehet nézni, hogy a hulladékkezelési díjak hogyan alakultak. Mi megnéztük: egyáltalán semmi összefüggés nincs abban a tekintetben, hogy ki a tulajdonosa az adott közszolgáltató cégnek. Semmiféle! Budapesten a legnagyobb a hulladékdíj, teljesen indokolhatatlan mértékű. (10.40) Ugyanez igaz a szennyvíztisztításra is. Én még élénken emlékszem arra, hogy állami pénzből, termékdíjbevételekből csatornázták be az ország nagy részét, és olyan helyekre is elvitték a csatornahálózatukat, ahol a zután semmi keresnivalója, és olyan 2030 kilométereket utaztatjuk a saját melléktermékeinket, teljesen fenntarthatatlan módon. Ugyanígy a gázszolgáltatásra is el lehet mondani: úgy építették ki a legtávolabbi falvakban is a gázszolgáltatást, hogy azután e bből adódik
