Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 26 (241. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
3872 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A közoktatás rendszerében jelenleg egy eszetlen átalakítási folyamat zajlik, de nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, ami a felsőoktatásban tapasztalható. Úgy tűnik, az oktatási államtitkárságról a kormányzati előterjesztések menetrendszerűen megjárják a nyilvánosságot, így történt ez a felsőoktatásra vonatkozó előterjesztéssel is, amelynek különböző verziói alapján már láthatjuk, hogy a rémálom jövőre is folytatódik. Már a kormány által elrendelt jelentős, több mint hétmilliárd forintos zárolást is csak nagy nehézségek árán fogják tudni kigazdálkodni az egyetemek, ezt még maga az államtitkár asszony is megerősítette, mondván, senki számára nem lehet meglepetés az, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat. A felsőoktatásra vonatkozó kiszivárgó tervek alapján az onban ez már sokkal inkább egy hurok, ami az intézmények nyaka köré szorul. A Fidesz – KDNPkormánynak szűk három év alatt sikerült a felsőoktatás 200210 milliárdos finanszírozását a zárolásokkal együtt 130140 milliárd forintra csökkentenie. A forradalmina k gondolt felsőoktatási átalakítás már eddig is radikálisan csökkenő állami finanszírozást, kiterjesztett tandíjas képzést, menet közben változó felvételi szabályokat, több tízezerrel kevesebb felvételizőt és a hallgatók röghöz kötését jelentette. Jövőre v iszont ismét belerondítanak a képzési kínálatba: az idei 40 százalék után további 20 százalékkal csökkentik az államilag finanszírozott férőhelyek számát, az állami jogász- és közgazdászképzés végleg megszűnik. Rosszul járnak a kormány által stratégiai fon tosságúként aposztrofált területek is, így az agrár, informatikai, műszaki és természettudományos képzések is, itt 15 ezer részösztöndíjas helyet kívánnak megszüntetni, ezeket ugyanis már nem egységes képzési területekhez szeretnék csoportosítani, hanem t öbbek között a hátrányos helyzetű hallgatók részére biztosítanák ezt; ők majd biztosan ki tudják fizetni a fél tandíjat. Aki a növekvő terheket nem tudja vállalni, az adósodjon el évtizedekre, vegye fel a diákhitelt - üzeni nekik az államtitkár asszony. Eg yébként itt szeretném megjegyezni, hogy a diákhitel ízléstelen reklámfilmjét a felháborodások ellenére még csak most, nemrégiben tiltották be. A tervezett változásokat még hosszasan lehetne sorolni, de az irány egyértelmű: még szűkebbre zárják a felsőoktat ás kapuit, az előterjesztés készítői még azt is elismerik - hiszen leírták , hogy a változások további korlátot fognak jelenteni a továbbtanulásban. Az államtitkár asszony munkatársai mindezt számításokkal is alátámasztották. Tisztelt Képviselőtársaim! Eg yszerűen nem értjük, hogy ilyen elvonások és vágások után miért lesz jobb a felsőoktatás. Mitől nő a képzések minősége, és hogyan javul a hatékonyság? Kinek jó az, ha a továbbtanulás és ezáltal a társadalmi felemelkedés lehetőségétől több tízezer fiatalt z árnak el? A miniszterelnök úr a múlt héten európai kormányfőkkel, döntéshozókkal találkozott. Nézzük meg talán európai szempontból is a felsőoktatás kérdését! Mit mond a Közösség? Már 2000ben, a lisszaboni stratégia elfogadásakor célul tűzték ki a teljes foglalkoztatottság mellett a tudásalapú társadalom megteremtését. Mindez két éve az “Európa 2020” programmal újra megerősítésre került, a tagállamok szerint ugyanis csak a tudáson és az innováción alapuló reformokkal lehet növekedést generálni, megállítani a válságot. Mindezzel Magyarország is egyetértett, bár az új “Európa 2020” stratégia egyik legfontosabb célkitűzését, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél elérendő 40 százalékos célkitűzést nem tudtuk vállalni a 3034 éves korosztály tekintetében, de még az általunk vállalt alacsonyabb, 30 százalékos célkitűzés is veszélybe kerülhet az újabb átalakítások következtében. Ez szerepel a kiszivárgó kormányelőterjesztésben is, miszerint más európai vagy nemzetstratégiai célkitűzésekkel megyünk szembe. A józ an ész hangjai, a statisztikával alátámasztott érvelés, úgy látszik, hidegen hagyja önöket; hidegen hagyja, hogy szembemennek mindenkivel, az egyetemekkel, a felvételizőkkel, a hallgatókkal, a szakértőkkel, magával az EUval. A magyar kormány miniszterelnö ke, Orbán Viktor ugyanakkor továbbra is görcsösen ragaszkodik fantazmagóriájához, a munkaalapú társadalomhoz. Pár napja ismét ezzel példálózott éppen Frankfurtban; gyanítom, aztán figyelmeztették külföldi politikustársai. De ha nem, mi a következőket
