Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 21 (240. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
3818 távol állun k ettől, és sok esetben kinyomozhatatlan, kibogozhatatlan offshore rendszereken keresztül tűnik el az állami vagyon jó része. Ha hinni lehet egyébként a külföldön megjelent kutatásoknak, akkor a teljes államadósság kétszerese vándorolt ki offshore cégeke n keresztül. Tehát egy ilyen megoldás azért is indokolt lenne, mert a magyar nemzeti vagyon ellopása, és legfőképpen az elmúlt 20 évben való elherdálása, de inkább tudatos eltulajdonítása ilyen szabályokkal megnehezíthető lenne. Bár hozzáteszem, hogy a vis szaszerzésre is kellene lépéseket tenni, de legalább egy új kódexben a jövőre nézve meg kell gátolni, ha már úgymond tiszta lappal és új kódexszel szeretnénk indulni. Nem értjük, hogy lehet alapítványi juttatásoknak kedvezményezettje akár a kuratórium tagj ának hozzátartozója. Hiszen jelenleg csak közeli hozzátartozóról beszél a törvény, ami azt jelenti, hogy például az élettárs, egy kurátor élettársa nincs kizárva. Véleményünk szerint itt a közeli hozzátartozó helyett a hozzátartozót kellene szerepeltetni. Tehát a tiltásnak szigorúbbnak kellene lenni a szabályozásban, és így meggátolhatnánk olyan eseteket, hogy a kuratórium tagjai, a kurátorok esetleg élettársuk számára bizonyos kedvezményeket nyújtsanak. A Hatodik könyvben, annak is a 14. § (5) bekezdésében nem igazán érthető számomra az a meghatározás, pusztán így, ebben a formában megfogalmazva, hogy meghatalmazás alapján egy cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet. Ez tulajdonképpen - és ennek egyébként egy módosítóban az elhagyását is fogjuk javasolni - arra vezethet, hogy olyan jogviszonyokban, amelyekben mondjuk, egy korlátozottan cselekvőképes személynek a saját jognyilatkozatához is, teszem azt, a szülőknek, ha egy kiskorúról beszélünk, a hozzájárulását kellene kérni, abban az esetben ő viszont meghatalmazás alapján teljes jogkörben eljárhat. Ezt egy kicsit tág kapunak érezzük, ami a jogbizonytalanság felé vezet. Tehát ezt a részt úgy, ahogy van, el kellene hagyni. Egyébként nagyon sok rész és olyan javaslat is van az általunk beterjesztettek között, amelyek lehet, hogy technikaiak, de vagy a magyar nyelv védelmét, vagy a magyar jogdogmatikát erősítik. Így például, amit szerintem kormánypárti képviselőtársaim is támogathatnak nyugodtan, hogy a franchise jogbérleti szerz ődéseknél ne első helyre kerüljön az idegen nyelvű kifejezés, a franchise, ami egyébként egy francia eredetű szó, nem is úgy ejtik, ahogy mondják, tehát a leírásával már így is gondok lehetnek, hanem a magyar kifejezés szerepeljen első helyen, és utána ese tleg zárójelben, hogy az a franchisera vonatkozik; ne fordítva legyen. Szerintem a magyar nyelvet és a magyar jogdogmatikát ilyen formában erősíteni szükséges. Ha viszont fogyasztói szerződésekről volt már szó, nagyon fontos szempont, ami jelenleg a lakás hiteleknél és a devizaalapú hitelezésnél, de azt kell mondjam, sajnos minden banki viszonynál előtérbe kerülhet, az az egyoldalú szerződésmódosítás. Ezt a fogyasztói szerződéseknél kategorikusan meg kellene tiltani, de olyan formában, hogy egyéb jogszabály ok se engedhessék meg. Hiszen jelen pillanatban, annak ellenére, hogy mondjuk, magánszemélyek között tiltott, hogy az egyik fél egyoldalúan módosíthassa a szerződést, a másik esetben, bankok esetében, akik egyébként egy erősebb anyagi és jogi háttérrel bír nak, sokkal nagyobb az érdekérvényesítő képességük, sok esetben megengedjük azt, hogy egyoldalúan módosítsanak szerződést. Ráadásul, bár nekik a tisztességtelen egyoldalú szerződés jelen pillanatban is tiltva van, de ezzel az esetek többségében visszaélnek , és bizony ezt tisztességtelenül gyakorolják. Nem értjük, hogy miért kell a bankoknak, amelyek egyébként is erősebbek, törvényileg többet nyújtani, többet megengedni, több lehetőséget adni, mint akár a természetes személyeknek, akik sokkal gyengébb jogérv ényesítő képességgel bírnak. Ezzel tulajdonképpen lehetetlenné tesszük az ő harcukat a pénzügyi szektor ellen. Egyébként hozzátéve, hogy azon a gyakorlaton is valamilyen formában változtatni kellene, ha már a polgári jogról beszélünk, hogy azok a szervek, amelyeknek ellenőrizniük kellene például a pénzügyi szektort, gondolok itt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére, vagy akár a Gazdasági Versenyhivatalt is idevehetjük, de legfőképpen a fogyasztóvédelmi szerveket, egymáshoz passzolgatják a labdát. Az egyik azt mondja, hogy ez nem
