Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 20 (239. szám) - A közművezetékek adójáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő határozathozatala - „A magyarországi cigányság felzárkóztatásának esélyei” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VARJU LÁSZLÓ (független):
3700 Szerintem ezeket a lehe tőségeket kellene megvizsgálni. Nem hiszek abban, hogy különböző gyárak szalagjai mellett lehet értelmes foglalkoztatást teremteni cigány honfitársainknak, de abban igen, hogy minden olyan szabadon végezhető és a hagyományaikhoz kötődő munkavégzés működhet , ami sajnos nincs. Az is eléggé elképesztő - csak egy egyszerű példa , hogy Magyarországon ma importáljuk a vesszőseprűt. Ez egy komoly probléma; de ugyanígy a kosarat is. Át kellene gondolni, hogy ez miért van, hogy ahol ezt csinálják, ott mit csinálnak , hiszen lehet, hogy pont cigány származású emberekkel csináltatják más országokban, és miért nem tudjuk ezt mi is megcsinálni. Úgy gondolom, hogy ez inkább hozzáállás és akarat kérdése. (Osztolykán Ágnes: Jaj, istenem! Mennyi pénzt költöttetek kosárfonót anfolyamra?!) Nem is csak pénz kérdése, mert ez lehet akár egy nagyon komoly értékteremtő munka is. Valahol ekörül kellene levernünk a cölöpöket, és nyilván azt, hogy milyen is az a munkavégzés, most már sajnos az iskolában kell elkezdeni a gyerekekkel, ug yanis nagyjából második generáció óta családon belüli tapasztalatuk erről nincsen. Ez egy nagyon fontos ügy, és emellett sem mehetünk el szótlanul, ebben is kell valami megoldás, és vannak erre példák, amiket itt is hallottunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Előre bejelentett felszólalóként Varju László képviselő úr következik független képviselőként. VARJU LÁSZLÓ (független) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanap címe egész pontos an az, hogy a magyarországi cigányság felzárkóztatásának esélyei. Ezt már csak azért is szeretném mondani és emlékeztetni erre, mert van olyan tanulmány és van olyan könyv is, amely foglalkozik ezzel a témakörrel, minden ellenkező híreszteléssel szemben ké szültek az elmúlt időszakban ilyenek. De igazából nem erre szeretném felhívni a figyelmet, hanem az egyikben találtam egy olyan képet, amely 1906ban készült, és a képen látható, hogy egy lakhely mellett áll a cigányember, körbeveszi őt a családja, néhány tisztes polgárnak tűnő személy és a csendőrség, és mégis maga a tulajdonos, a cigányember nagyon magányos. Igazából a képen érezhető és átjön rajta, hogy ő tulajdonképpen csak jelen van, de azok, akik foglalkozni akarnak vagy szeretnének vele, nem értették meg őt. (12.00) Éppen ezért úgy érzem, hogy ez a száz évvel ezelőtti helyzet mára igazából nem változott meg. Mindaz, ami idáig elhangzott a kormány oldaláról: mintha nem értették volna meg, hogy mennyi mindent másként kellene csinálni, a rózsaszín propag anda helyett inkább a valósággal kellene szembenézni. És ez igaz akkor is, ha kicsit közelebb jövök, és nemcsak a száz évvel ezelőtti állapotot, hanem az elmúlt húsz évet is említem, akkor a rendszerváltás a magyarországi cigányság számára drasztikus követ kezményekkel járt, tömeges munkanélküliséget hozott magával, az életkörülményei drámai rosszabbodását eredményezte, szembesülniük kellett a társadalomból feltörő cigánygyűlölettel és annak politikában való intézményesülésével. Ma cigány honfitársaink többs ége elfogadhatatlan körülmények között éli az életét, a mindennapjaikban folyamatosan szembesülnek a diszkriminációval, a rasszizmussal, a cigányellenességgel, közülük sok ember nem talál munkát, nem jutnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz, a fiatalok köz ül pedig alig néhányan jutnak el a felsőoktatásba. Mint ahogy hallottuk, már többen is mondtuk, hogy Magyarországon jelenleg mintegy 600 ezer roma él, és tízből hét szegregált lakókörnyezetben, lényegében a létminimum alatt. Mindez annak ellenére van így, hogy az elmúlt évtizedekben a különböző kormányok több száz milliárd forintot fordítottak a cigányság életkörülményeinek a javítására. Ezek a hatalmas összegek azonban, lássuk be, nem érték el a céljukat, az életkörülmények nem javultak, hanem sokkal inkáb b romlottak. Ugyanakkor elfeledkezni látszunk arról, hogy az alacsony átlagéletkorú cigány népesség
