Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 19 (238. szám) - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZÓCSKA MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
3635 milyen szintű ellátást vagyunk képesek megvalósítani, és ez mennyiben szolgálja az adott területen élők biztonságát . Minden esetben a felgyűlt szakmai adatok, statisztikák és a helyszíni tapasztalatok alapján döntöttünk a szükséges átalakításokról, illetve az ellátás átszervezéséről. Azért jelezném, hogy ezek a fekvőbetegellátási adatok az interneten hozzáférhetők min denki számára, tehát a transzparenciát is szolgáltuk ezekkel az elemzésekkel. Ennek eredményeképpen jöttek létre újragondolt feladatkörökkel rendelkező intézmények és a hozzájuk rendelt új, az igényekhez és a realitásokhoz sokkal jobban illeszkedő területi ellátási kötelezettségek, valamint a minőség alapját képező minimumfeltételek rendszere, amelyen - tudjuk - számos fejlesztést kell eszközölnünk. Van, ahol örömmel maximumfeltételeket határoztak meg, de ezeknek a feltételeknek az első javítókörén már túl is vagyunk. Engedjék meg, hogy az új rendszerrel kapcsolatban két fontos dolgot kiemeljek. Talán emlékeznek még rá, néhány évvel ezelőtt egy másik kormányzat alatt történt már kísérlet az ellátórendszer struktúrájának átalakítására, akkor a változtatás utá n hetekenhónapokon keresztül érkeztek a hírek olyan esetekről, amikor a mentő nem tudta, hova kell a beteget szállítania, vagy amikor az intézmény nem tudta, kit kell ellátnia, kit nem. Munkatársaimmal együtt büszkék vagyunk arra, hogy a gondos előkészítő munka eredményének köszönhetően az elmúlt hónapokban gyakorlatilag egyáltalán nem lehetett hallani ellátási problémákról vagy információhiányról, az átalakítás lényegében zökkenőmentesen történt meg. Innen és ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazo knak az áldozatos munkájáért, akik ebben az előkészítő, szervező folyamatban részt vettek. Az átalakítás napjai különösen nevezetesek voltak számunkra. Éjszaka magunk is a központi ágynyilvántartóban töltöttünk el hosszú időt, hogy lássuk, milyen kérdések érkeznek be, milyen információk, rések keletkeztek az ellátórendszerben, és egy átalakítás minden nyűge ellenére el lehet mondani, hogy egy alapszintű rendet sikerült teremteni ebben, és elértük azt, hogy az átállás időszaka alatt megkülönböztetett figyele mmel vigyék az ellátásszervezők, a sürgősségi ellátást irányítók a munkájukat. A másik fontos dolog, amit szeretnék kiemelni, hogy bár nem voltak komoly fennakadások, az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy a rendszerben lehetnek hibák, felmerülhetnek vára tlan problémák, előre nem látott kérdések. Jelezném, hogy mi eleve készültünk erre, és azt terveztük, hogy rugalmasan kezeljük a problémákat, és folyamatosan monitorozzuk a működést, gyűjtjük az adatokat arról, hogy mennyire illeszkedik a szükségletekhez é s igényekhez a rendszer, és készek vagyunk azonnal korrigálni, ha a helyzet ezt szükségessé teszi, koordináljuk, és igyekszünk vezetni a rendszert. Az új rendszer elindult és működik, de folyamatosan finomodik és alakul, hogy minél tökéletesebben el tudja látni a feladatát. Ez nem jelenti azt, hogy tagadnánk mindazokat a működési, fenntarthatósági nehézségeket, amelyekkel az egészségügyi intézményekben a hétköznapok során szembe kell nézniük a kollégáknak. Az elmúlt időszak másik fontos eredményének az ágaz atban megkezdett bérfejlesztést tartom. A tárcánknak az első pillanattól fogva megrendíthetetlen szándéka volt, hogy helyreállítja az egészségügyben végzett munka presztízsét, ennek pedig fontos eleme a bérek megfelelő szintű biztosítása. A nagyon nehéz fi nanciális körülmények között is, a világválság körülményei között is sikerült minden évben valamilyen lépést tennünk e célunk elérése érdekében. Az idei év azonban az első, amikor valóban nagyszabású, valóban érdemi változtatást sikerült elérnünk, lefedve az egészségügyi dolgozók majdnem teljes körét. Hozzá kell tegyem, hogy mindezt úgy értük el, hogy új típusú forrásteremtési megoldásokkal teremtettük elő ezeket a többletforrásokat, tehát egyben megvetettük egy adó- és járulékalapú vegyes finanszírozási, f orrásteremtési rendszer alapjait. Természetesen tudjuk, hogy ezzel az első lépéssel nem oldottunk meg minden problémát, azt azonban elmondhatjuk, hogy az átgondolt lépések e területen is elkezdték meghozni a gyümölcsüket, és máris eredményeket hoztak. A na pokban bejelentett ösztöndíjprogramra utalnék; ezek a lépések nem szűntek meg, és minden egyes felszabaduló vagy maradó forrást az egészségügyben dolgozók
