Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 19 (238. szám) - Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
3585 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem: kíváne még valaki szólni? (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönö m szépen, elnök úr. Adótörvények tekintetében az én emlékképeim (Zaj. - Az elnök csenget.) úgy jönnek elő, hogy nagyjából október vége környékén ezeken túl kell lenni. Hogy ebben a mai időszakban, a Fidesz és a KDNP kormányzásának időszakában ezek lényegte len időpontok, ezek már nem is igazából ütik ki azt a küszöbértéket, amit az ember elvár önöktől. A másik része a történetnek, hogy ha belegondolok abba, amiről Puskás képviselőtársam beszél itt a munkahelyvédelmi akcióterv és minden egyéb más kérdés kapcs án, akkor számtalan kétely vetődik fel. Hiszen Magyarországnak a költségvetését érintően is olyan költségvetéssel dolgozik az ország, amelyet ebben az esztendőben, ha emlékképeim nem csalnak, akkor kilencszer, kilencedszer fognak módosítani. Stabil, tehát stabil költségvetés mellett, stabil adótörvények mellett áthárításokkal mindenkire, az önkormányzatokra és mindenki egyéb másra, olyan feltételek biztosítása mellett, amivel párhuzamosan gyakorlatilag önök arról beszélnek, hogy olyan közteherviselés megval ósítását kell megteremteni, ami azonos terheket ró az emberekre. Hát, nyilván erre a legkiváltképp alkalmas az az egykulcsos személyi jövedelemadórendszer, amit önök ma működtetnek. Azt az arányosságot, a közteherviselésben azt a fajta helyzetet hívja éle tre, hogy sokkal inkább azok adóznak többet, akiknek a tehetősségük kisebb mértékű, mint általában vetten egy nagyobb jövedelmi pozícióval bíró embernek. Az a baj, hogy önök valamiről mindig beszélnek, aztán ezzel ellentétesen homlokegyenest mást csinálnak . Az a baj, hogy amikor valami pluszos dolgot megpróbálnak életre hívni a gondolat szintjén, akkor a cselekedetek szintjén ezt lemínuszolják, és valami egészen mást csinálnak. Az a baj, hogy a végkövetkezménye mindezeknek a dolgoknak úgy landol, hogy az em berek, azok, akik azt várják önöktől a beterjesztések és a kimondott szavak alapján, hogy majd jobb lesz nekik, azok mindig elszenvedőivé válnak ennek a történetnek. Úgyhogy a legnagyobb szívfájdalmak közepette kell hogy azt mondjam: sajnos már akkor, amik or önök adótörvények beterjesztését teszik meg vagy a költségvetés kapcsán tesznek bármilyen előirányzatokat, akkor ezt egyrészt kétséggel fogadják nagyon sokan, nemcsak a Parlament falai között, hanem az emberek szintjén is; másrészt pedig azzal a csalatk ozással néznek szembe utána, hogy lám, lám, nem az ígért szavak, hanem annak az ellentettjében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azok a tettek jelennek meg, amelyek az ő rovásukra keletkeznek. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönjük szé pen. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Ezért nyilván nem lehet támogatni mindazt, amit elfogadtak. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Én is köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, ezért a záróvitát lezárom. Kérdezem, hogy a kormány képviselője kíváne szólni. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Szatmáry Kristóf államtitkár úrnak.
