Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
3463 Ne fussunk itt m ost abba bele, hogy hogyan mérlegelünk a felelősségben annak idején, ez kérem szépen az a ’45ös kormány volt, amelyik összetételében persze voltak furcsaságok és voltak hatalmi harcok, de nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy egyik vagy másik pártalaku lat felelőssége a kizárólagos. Sőt, azt azért meg kell mondani, hogy a kitelepítendők körét megfogalmazó, eléggé gumijogszabálynak tűnő törvényt, határozatot következetesen a korabeli Szociáldemokrata Párt ellenezte. Nincs ebben semmi megbotránkoztató, ezt mutatják a dokumentumok és a tények. Ebből senkinek nem kell sem erényt, sem szégyenkezést kovácsolnia. Még egy dolog, mielőtt még továbbmennék: képviselőtársam említett egy képtelenséget, hogy miután a németek teljes kiüldözését, elhurcolását tűzték ki c élul, ehhez képest teljesen nevetséges volt, hogy miféle hivatkozásokat tartalmazott ez a rendelet a későbbiekben. Legalább ilyen sátáni, ördögi módon képtelenség az is, ahogy a mentesítésről rendelkezett. Azt mondja - ezt alá is húztam; most nem mondanám a rendeletet, nem untatnám ezzel önöket , hogy a kitelepítés alól mentesítettek aránya nem haladhatja meg a járás, a megyei jogú város vagy a megye német lakosságának 10 százalékát. Ez azt jelenti, hogy 90 százalékot mindenképpen el kell vinni. Tehát vala mi elképesztő, hogy milyen megoldásokra vetemedtek. Itt sokan elmondták, akár a családtörténet bizonyos részleteit felelevenítve is, hogy ez is miféle emberi fájdalmakkal járt. De megismétlem, azt be kell látnunk, azzal, hogy a korabeli magyar kormány de f acto elismerte a kollektív bűnösség elvét, erkölcsileg nem sokban különbözött a korabeli Beneškormányzattól. Akármilyen fájdalmas is ezt kimondani, így volt. Ezt a kijelentést természetesen árnyalhatják a külső kényszerek és azok mértéke, de az már a tört énészek feladata, hogy ezt megállapítsák. Természetesen mindennek az utóhatása is sok problémát vetett fel, én legalábbis nagyon sok olyan baranyai településről tudok, ahol kényszeregyüttélések alakultak ki. A kitelepített svábok házába érkeztek az Erdélyb ől kiutasított magyarok, és az együttélés nem mindig volt problémamentes, mint ahogy az ilyenfajta kényszerhelyzetek nem mindig problémamentesek. Ebből is születtek gondok, de azt gondolom, hogy ezt az idő már valamennyire begyógyította. Még egy dologra sz eretném felhívni a figyelmüket. Beadtam egy módosító indítványt, hiszen azt valóban lehetett érzékelni, attól függetlenül, hogy elűzték a hazájukból őket, attól függetlenül, hogy milyen embertelenül bánt velük a szülőföldjük, ezek az emberek nagyon sok jel ét adták Németországban is annak, hogy mennyire szolidárisak a magyarokkal, és mennyire szolidárisak a legnehezebb időkben is; gondolok itt az ötvenes évekre és 1956ra. Sőt, a kilencvenes évek elején, a rendszerváltás idején is nagyon sok segítséget kaptu nk Németországtól, és azoktól a sváboktól, németektől is, akik továbbra is ragaszkodtak ehhez az országhoz, bármilyen mostoha is volt velük. Ez a módosító egy bekezdés erejéig tiszteletét és háláját fejezi ki azoknak az embereknek, akik a mostoha sorsuk el lenére is szolidárisak maradtak a magyarsággal, és tevőlegesen is segítettek a demokratikus Magyarország kiépítésében. Szíves figyelmükbe ajánlom az előterjesztőknek, hogy ezt esetleg építsék be a szövegbe. Egyébként a szándék jogossága és az eddig elmondo ttak alapján természetesen támogatom ezt a határozati javaslatot, és úgy fogunk szavazni is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ékes József képviselő úr, Fideszképviselőcsoport. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon belefeledkeztem abba, amit Mile képviselőtársam mondott a befejező mondataival. (2.30) De úgy érzem, hogy Hargitai János mint előterjesztő, nagyon erőteljesen rávilágított arra, el lentétben Varju László képviselőtársammal, mert a két utolsó napirendi pontnak, úgy érzem, hogy
