Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
3436 a német közösséget érintő, ilyen mértékű és erejű kollektív megtorlás. Tehát amikor a határozati javaslatot elemezzük, akkor nyilván köszönetünket is kell nyilvánítanunk mindazon civil szervezeteknek és képviselő úrnak is, hogy egyáltalán a Ház elé hozta ezt a kérdést. Azonban valóban joggal vethető el az, hogy esetleg miért nem próbálta meg az összes parlamenti párt partnerségét, támogatását előzetesen megkérni, hogy ezzel mindjárt egy más összefüggésbe, tehát egy sokkal emelke dettebb összefüggésbe kerüljön a kérdés. (0.10) Most annak ellenére, hogy ez nem történt így, ez nem teszi lehetetlenné, hogy a lehető legjobbat kihozzuk ebből a határozatból, és én látok erre lehetőséget. Arra kérem Molnár képviselőtá rsunkat, hogy igenis segítsen ebben, legyen nyitott erre. A kormány képviseletében pedig Rétvári Bence államtitkár urat pedig arra kérem, hogy legyen olyan harcosa e kárpótlási jogszabály megalkotásának, mint amelyről 2011. december 23án tett tanúbizonysá got itt az Országházban, amikor az alaptörvény átmeneti rendelkezéséről szóló törvény vitájában felvetettem ezt, és Orbán Viktor miniszterelnök úr élénk bólogatása mellett azt jelentette ki, hogy a Magyar Országgyűlés számára rövidesen beterjesztik a kitel epített közel százezer felvidéki magyar honfitársunk számára megalkotandó jóvátételt. Hogy ez a jóvátétel miért terheli Magyarországot, erről egyébként tényleg igazságtételi alapon el lehet és el is kell gondolkodni. Mert megdöbbentő az, az egész magyar so rs abszurditását jelképezi, a XX. századi hányattatásaink lényegére ráutal, hogy nem elég, hogy elűzték szülőföldjükről ezeket a honfitársainkat, akik ott tisztességes, hagyományos magyar életvitel szerinti, igényes életkörülmények között éltek, és nagyon komoly vagyonoktól fosztották meg őket, természetesen megfosztották őket előzetesen az állampolgárságuktól, megfosztották az iskoláiktól, megfosztották a nyelvhasználattól, megfosztották a közösségi életüktől, megfosztották az állami szervekben való részvé teltől. Ezek voltak a hontalanság évei. Janics Kálmán könyve volt az első a nyolcvanas évek végén, amely megdöbbentő erővel leplezte le ezt a megdöbbentő négy évet, amelyben tényleg, szinte azt lehet mondani, hogy halálra ítélték és teljes jogfosztásra íté lték a magyar közösséget Felvidéken, amely mindig is a történelmi Magyarország része volt, és amelyhez Magyarországnak olyan kötődése van, lesz, amelyet senki és semmi, sem az Európai Unió, sem Szlovákia, semmilyen más hatalom nem fog tudni megtörni. Vissz akanyarodva mindenesetre a jóvátétel kérdésére, azt gondolom, abban nincs vita köztünk hogy meg kell emlékezni méltóképpen a beneši dekrétumok következtében kitelepítettekre, nem lehet vita abban, hogy tisztelettel adózunk mindazoknak, akik áldozatok volta k, és akik a nehéz körülmények ellenére kitartottak és boldogulni tudtak. Itt kell megemlékezni egy különlegesen kitartó és bátor hölgyről, aki rengeteget tett nemcsak saját maga, hanem az összes sorstársa jogérvényesítése érdekében. Hankó Lászlóné születe tt Kunka Magdolnáról van szó, akit a családjával együtt a Felvidékről, Nagyfajkürtről, majd Bajkáról telepítettek ki, és nagy harcosa lett annak az ügynek, amelynek nagy harcosává kérem, hogy váljon az igazságügyi kormányzat is, magyarul a jóvátétel kérdés ének. Mert a békeszerződés, a békediktátum írta elő azt, hogy a kitelepítések áldozatai számára jóvátételt köteles Magyarország adni, tehát ez egy kényszerhelyzet volt. Egy diktátum hatására születhetett csak egy ilyen szabály, hiszen minden józan ész azt követeli, minden józan érv alapján arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy ezt igenis azoknak kell orvosolni, akik elkövették. Jelen esetben Szlovákia olyan büszkén mondja magát most a csehszlovák állam jogutódjának, és ezen a jogcímen jelenleg Felvid ék felett a hatalmat gyakorolja, akkor ugyanezt a felelősséget át kellene vállalnia, és a jóvátételért helyt kellene állni. Azonban a békediktátum a diktátum jellege folytán megszületett, hatályban van. Utána ezt a magyar kommunista államvezetés a szövetsé ges ellenőrző bizottság nyomására megerősítette a Csorbatavi egyezményben, utána pedig a lakosságcsereegyezmény is ugyanilyen elnyomásra történt meg. Majd 1964ben egy megdöbbentő dolog történt, a mezőgazdasági ingatlanok után járó
