Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
3435 együtté lést, amire a felvidéki honfitársainkkal együtt kötelességünk van. Persze, ezt a mostani határozatot nem Szlovákia számára hozzuk, hanem Magyarország számára, ezt saját magunk számára fogalmazzuk meg, ez csak ránk lehet érvényes. Nem ez ad lehetőséget arra , hogy a Benešdekrétumokkal kapcsolatban föllépjünk. Arra, azt gondolom, kellő mértékben és nagyon okos lépéseket téve Bagó Zoltán európai parlamenti képviselő úr vezetésével az ottani jobb érzésű magyar európai parlamenti képviselők elérték, hogy a petíc iós bizottságban napirendre tűzzék, sőt ott is tartsák ezt a kérdést. Talán előbbutóbb az Európai Unió hajlandó lesz a kettős mércét elfeledve más módon gondolkodni rólunk is és lépni. Én ebben bízom akkor, amikor ezeket a híreket kapjuk, és abban bízhatu nk, hogy ezekkel a lépésekkel pedig, amelyeket mi tudunk itt a parlamentben megtenni, saját magunkat tartjuk ébren, és a gyerekeinket tudjuk olyan módon ébren tartani, hogy történelmünk ezen eseményeiről és a Kárpátmedencei magyarság minden egyes ilyen sz omorú eseményéről nem megfeledkezve, hanem az élettel gyógyítva ezeket az eseményeket, tudjunk egymáson folyamatosan segíteni. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gaud iNagy Tamás képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Öné a szó. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. A vita végéhez közeledve szeretném azt az összefoglaló gondolatkört a hatá rozati javaslattal megfogalmazni, amit már többen megtettek képviselőtársaink, akik itt vannak. Persze, azokról is emlékezzünk meg, akik nincsenek itt. Azért megdöbbentő, hogy a magyar parlamenti pártok közül van olyan párt, a Magyar Szocialista Párt, amel y, ha jól látom, nem képviselteti magát ebben a vitában. Ez, azt gondolom, mindennél többet elmond. Azonban fontos, hogy ezt az egész kérdést a pártpolitikai összefüggésekből kiemeljük. Én erre szeretném minden képviselőtársamat kérni, még saját frakciótár saim felé is ezt címzem. Nyilván ez nem változtathatja meg azonban azt az alaphelyzetet, hogy a magyar nemzet Házában, az Országházban, ha egy nemzet sorsát érintő, vagy múltját, jelenét és jövőjét is érintő kérdésről van szó, mint például ez az emlékhatár ozat, akkor igenis nem vitatható el az a jog és lehetőség, hogy ennek kapcsán az Országgyűlés bármely képviselője elmondja azokat az aggályait, felvetéseit, ajánlásait megtegye, amelyeket a mindenkori magyar kormányhoz és a kormánytöbbséghez tud címezni. H iszen jelenleg a kormány és a kormánytöbbség van olyan helyzetben Magyarországon, hogy azokat az érdemi lépéseket megtegye felvidéki magyar testvéreink érdekében, amelyek egyrészt a múltbeli sérelmek jóvátételét jelentik, itt, a magyar Országházban hozandó törvénnyel, amelyre vonatkozóan mi, és Szávay István képviselőtársunk kifejezetten jelezte is, benyújtottunk egy módosító javaslatot. Tehát az az első számú és legfontosabb feladat, hogy a megemlékezés határozati javaslatban történő rögzítése mellett miné l hamarabb, most már a múló időre tekintettel minél hamarabb a Magyar Országgyűlés végre alkossa meg azt a jogszabályt, amellyel kapcsolatban mulasztásos törvénysértés állapotában áll még a mai napig. Ugye, ezt nehéz megmagyarázni azoknak, akik átélték egy részt a kitelepítést, átélték a kommunizmus üldözését ott, a Felvidéken, és egyáltalán a reszlovakizáció sátáni tervének áldozataivá váltak. Itt azért rögzítsük le, hogy a reszlovakizáció hamarabb indult, mint a kitelepítések, és az volt a célja, hogy a pá rizsi béketárgyalások idejére 200 ezer alá süllyessze a 700 ezer fős magyarság létszámát, és utána a maradék 200 ezret pedig ki lehessen telepíteni a Felvidékről. Tehát az volt az egyértelmű és nyilvánvaló cél annak idején a szlovákok részéről, hogy teljes körűen megszabaduljanak a kollektív bűnössé bélyegzett magyarságtól, mint ahogy, ugye, a Csehszlovákia más részén élő német nemzetiség tagjai teljeskörűen erre a sorsra jutottak, közel 4 millióan. És a mai napig egy rendkívül fájó seb Európa testén, nemcsa k a magyar közösséget, hanem
