Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
3433 Csehországba hurcoltak el, hiszen én őket is odasorolom az áldozatok közé, és ezt ajánlom az előterjesztő figyelmébe, kicsikét pótlandó a hiányt. Tehát azt gondolom, hogy az áldozatok előtt mindenféleképpen meg kell hajtani a fejünket, és mindenképpen megérdemlik a megemlékezést, valamint példamutató az a csöndes, szívós kitartás, ahogy nagyon sokan nagyon könyörtelen és nagyon kegyetlen helyzetekben képesek voltak megőrizni az önazonosságukat. Mondom, ezeknek egy jó része csendben, alázatt al viselte a sorsát, mindenféle harciaskodástól és mindenféle hőbörgéstől távol, csendben, a mindennapokban őrizték meg a méltóságukat és a magyarságukat. Tisztelet előttük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr . Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ferenczi Gábor képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtizedekben előszö r a trianoni igazságtalanság okán a magyar Felvidék romjain létrejött műállam, Csehszlovákia, majd ennek abszolút illegitim utódja, Szlovákia is mindent elkövetett annak érdekében, hogy a felvidéki magyarság a lehető legnagyobb mértékű népességfogyást szen vedje el. Idetartozik például az erőszakos asszimilálás, a reszlovakizáció, amikor az állampolgárságuk elvételével fenyegetett magyarok ezrei, hivatalos adatok szerint 326 679en vallották magukat szlováknak, félve a számkivetettségtől. Ugyanez zajlik mana pság is a XXI. században az Európai Unió és a magyar diplomácia asszisztálása mellett, amikor a szlovák állampolgárságát vonják meg azoktól, akik visszakérik magyar állampolgárságukat. De idetartozik a szlovákok és a cigányok magyarlakta területre telepíté se is vagy a megyei és járáshatárok szlovák érdekek szerinti átrajzolása, valamint a legkomolyabb jogsértés, a Benešdekrétumok. 1945. május 14e és október 27e között 143 dekrétum született, ebből 13 közvetlenül, 20 pedig közvetve érintette a két, kollek tívan bűnösnek tekintett etnikumot, a németeket és minket, magyarokat. Beneš 1945. augusztus 2án kiadott 33. dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. E rendelet megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami egyben a nyu gdíj és más állami járadékok megvonását, valamint az állami alkalmazásból való elbocsátást is jelentette. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, a magyar hallgatókat pedig kitiltották az egyetemekről. Feloszlatták a magyar kulturális egyesüle teket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, amelyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. Már 1946ban megindultak a tömeges deportálások, amelynek következtében 44 ezer sz emélyt szállítottak Csehországba. Vagyonukat úgynevezett bizalmiak kapták meg, többségében volt partizánok és kolonisták. Ezen tömeges deportálás eszköz volt a lakosságcsereegyezmény kikényszerítésére, amely aztán 1947. február 27én meg is született. Enn ek értelmében ugyanannyi magyart szándékoztak áttelepíteni, mint amennyi szlovák önként Csehszlovákiába távozott. Ezenfelül hazánk köteles volt átvenni az úgynevezett háborús bűnösöket is. Ezt meglovagolva a csehszlovák igazságszolgáltatás tömegesen ítélte el a felvidéki magyarokat háborús bűntettekért, teljesen ártatlanul és jogtalanul. A lakosságcsere végül aránytalanul folyt le. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytele n a szülőföldjét elhagyni. A hátrahagyott vagyon tekintetében is különbség mutatkozott, ugyanis 15 ezer kataszteri holddal és 4400 lakóházzal szemben, amelyet a szlovákok hagytak itt Magyarországon, 160 ezer hold, illetve 15 700 lakóház maradt a magyarok r észéről a Felvidéken. Az utolsó
