Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
3430 helyére kerüljön, a sok elhallgatás, megmásítás után legyen egy reális képünk, és tegyünk azért is, hogy erről a társadalom is tudjon. Különös tekintettel a fiatalokra. Mert igenis ezzel a nemzettudat is nagyon komolyan sérült, és ha van a polit ikának, a mai politikusoknak felelősségük, az éppen az lenne, hogy ezért tenni kellene. Egyrészt tenni úgy, hogy lehet, elindítja, támogatja azt, hogy legyen végre egy tárgyilagos történészi feldolgozása ennek a témának, minden politikától, különösen aktuá lpolitikai vagy pártpolitikai megfontolástól függetlenül, és tegyen azért, hogy ez legyen közkincs a társadalomban. (23.40) Épüljön be a nemzettudatunkba, mert ha megkérdeznénk egy közvéleménykutatásnál, hogy ki mennyit tud a felvidéki kitelepítésekről, v agy tudjae, hogy mit jelent a Benešdekrétum, attól félek, nagyonnagyon rossz eredményre jutnánk. Ehhez persze nagyon jó lenne, ha lenne egy konszenzus, lenne a pártok között - hiszen ez nem is pártpolitikai kérdés - egy politikai konszenzus. Nagyon támo gatnám azt, amit Szili Katalin mondott, hogy legyen egy ötpárti, vagy minden frakció támogatná ezt, de egyébként ezt megteheti majd a szavazáskor, illetve módosító javaslattal is tudja segíteni, hogyha nem tartja eléggé jónak ezt a javaslatot. Bár megmondo m őszintén, én a jobbikos képviselői hozzászólások után ennek kevés realitását látom. Azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne ezt a témát itt a parlamenti vita során is méltóan kezelni. A másik, amit szeretnék elmondani, hogy itt természetesen örülök azért is, hogy a parlament elé került ez a téma, és a parlament tud állást foglalni ebben a kérdésben. Azt nem értem, hogy a kormányt kritizálják, hiszen Rétvári képviselő úr, a kormány képviselője elmondta a hozzászólásában, hogy a kormány is fontosnak tartja, és nem áll meg itt. Természetesen az nem egy olyan egyszerű dolog, de mindenképp kormányzati szerepkör, hogy ezt a különböző diplomáciai tárgyalásokon a kormány érvényesíteni tudja. Azt gondolom, hogy ez nem szándék kérdése, a szándék erre megvan. Még mege mlítenék egy harmadik területet, ez pedig az önkormányzatok, az egyes települések. Hiszen nemcsak Komáromban, hanem több más településen, így például Nyíregyházán is 1998 óta megemlékezünk a felvidéki magyar kitelepítettekről, és nem is akárhol, hanem a vá rosháza falán van egy emléktábla, amit 1998ban az akkori önkormányzati vezetés - és fontos azt is hozzátennem, hogy MSZPs vezetés - tett fel, és azóta ott minden évben megemlékezésre kerül sor. Ez évben pedig e tábla mellé került felhelyezésre a Rákóczi Szövetség és a Trianon Társaság jóvoltából gróf Esterházy János táblája is. Természetesen ez nem csak azt jelenti, hogy tárgyi emlékeket adjunk, viszont fontos az, hogy legyen egy hely, ahová elmegyünk koszorúzni, és tudjuk azt, különösen a fiatalok tudják , hogy miért koszorúzunk, mire emlékezünk, és az is fontos - ahogy ez a határozati javaslat célozza , hogy legyen egy emléknap, amit az országban mindenütt, minden helyen ekkor tartunk meg. Nyilvánvalóan ezek után Nyíregyházán is ezen a napon fogunk emlék ezni. Hadd zárjam a felszólalásomat azzal a Babitsversrészlettel, ami a nyíregyházi városháza falán lévő táblán szerepel: “nem feledésben van orvosság, hanem / éppen az emlékezésben!”, és az emlékezésért és a megemlékezésért - ahogy elmondtam - nagyon sok at kell még tennünk. Ez egy első lépés, amit remélhetőleg további követ majd. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Szá vay István képviselő úrnak, Jobbikképviselőcsoport. SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen. Kovács képviselő úr, annyit szeretnék reagálni az ön által elmondottakra, hogy kicsit úgy érzem, minket kért számon vagy nekünk célozta azt a mondatát, ami úgy ér zem, elég
