Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁL TIBOR (MSZP):
3291 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Rendes felszólalásra az MSZP képviselőcsoportjából Pál Tibor képviselő úr követk ezik. Parancsoljon, képviselő úr! PÁL TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy egyetértés teremthető a teremben, és talán azt mondhatom, hogy azon kívül is, hogy Magyarország jövője múlik az oktatáso n, hiszen a fiatalok, a magyar ifjúság jelenti azt a lehetőséget, az ifjúság jelenti azt az erőforrást, amely nemcsak a válságból való kilábalásban, de majdan a fejlődés fenntartásában is nélkülözhetetlen. Egy bölcs társadalomban a generációk együttélésére törekednek. Egy bölcs társadalomban a rászorulókat segítik, az idősekre vigyáznak, a nőket tisztelik, a fiatalokat pedig tanítják. Egy bölcs társadalomban az ifjúságot nem problémaként kezelik, hanem - ahogy mondtam - erőforrásként és lehetőségként, és ez t az erőforrást kell kihasználni. Ennek az eszköze az iskola, az oktatás, és ennek a szervezeti háttere, ahogy már bizonyított az elmúlt húsz évben, még akkor is, ha komoly vitákat váltott ki, azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszer. A rendszerváltás idején történt egy közmegegyezés, és az azt követő két évtized közös munkája alapján létrejöttek és talán minden más demokratikus intézményt felülmúlva működtek a helyi önkormányzatok. A lakossághoz közel állva működtették szolgáltatásaikat, ezek között el látva a közoktatást, és ehhez igen komolyan kapcsolódva a gyermekvédelmet is biztosították. Tehát érvényesült az önkormányzatiság. Érvényesült az önkormányzatiság eszméje, ami egyfajta gondolkodás, egyfajta magatartás. Egyfajta értékrendet jelent az önkorm ányzatiság, és nem feltétlenül az intézményeket és mindig a pénzt, amiről önök beszélnek, és amiről az előző vita szólt. Egy gondolkodás, egy magatartás, ami arról szól, hogy helyi ügyeinkben magunk döntünk, hogy helyben döntünk, hogy ha ezt nem tudjuk meg tenni, akkor képviselőket választunk, mi magunk választunk, akiket számon kérhetünk a döntéseinkről, és azt mondjuk nekik, hogy a gyermekeink oktatását és a tanítását mi helyi ügyként kezeljük. Tapasztalataim alapján azt állítom, hogy a lakosság szereti az önkormányzati iskolákat. De valójában mi is az, hogy iskola? Minimum négy dolgot jelent: jelent épületet, jelent jogviszonyt, jelent egy közösséget és jelent egy szellemiséget. Mivel a vita időkeretek között van, ezért ezt a négy dolgot nem bontanám ki, c sak a közösséget és a szellemiséget szeretném kibontani. A közösség arról szól, hogy a szülő kapcsolatba kerül az iskolával, a szülők egymással kapcsolatban vannak, az iskola a helyi önkormányzattal van kapcsolatban, és természetesen a diák az iskolával ka pcsolatba kerül, egymást ismerik. A szellemiség pedig az a típusú érték, amiről itt már volt szó, hogy marad bennünk az oktatásnál egy emlék, hogy milyen volt a Lili néni, aki a József Attila verseit tanította, vagy milyen volt a Kati nénivel kirándulni, a ki a természet csínjátbínját mutatta meg nekünk. Az oktatás erről is szól, ezekről az értékekről. Tehát fontos és természetes, hogy olyan iskolába járhat a gyermek vagy járjon a gyermek, amelynek életébe szülőként szervesen lehet kapcsolni, amelynek a műk ödését közvetlenül vagy helyi képviselőn keresztül befolyásolni lehet, és amely a közösség céljait szolgálja. Azt kell hogy mondjam önöknek, hogy ez az önkormányzatiság lényege. Ebben a vitában eddig talán ez egy kicsit háttérbe szorult. Természetes, hogy az önkormányzatom mindig jó gazdája az iskolámnak, mert állampolgárként, sőt szavazóként közel vagyok azokhoz, akiknek felelőssége az épület tisztességes működtetése, fenntartása, az oktató- és nevelőmunka színvonalának az elvárásaim szerinti biztosítása, és az igazgató és a pedagógus attól az önkormányzattól kapja a fizetését, azzal van jogviszonyban, amelyiket én választottam meg, amelyiket én kérhetek számon.
