Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. KOLBER ISTVÁN (független):
3279 A Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy a közoktatás több mint két éve folyó átalakításának az eredménye a teljes csőd, sikerült módszeresen szétverni egy működő rendszert. Ma a közoktatásban teljes a káosz, bizonytalanság, elkeseredettség és sztrájkhangulat uralkodik. Krízishelyzet alakult ki. A magyar gazdaság fenntartható fejlődésének, a foglakoztatás, az életszínvonal növelésének, az európai uniós és a világgazdasági lehetőségek kihasználásának a feltétele a színvonalas oktatás. Ebben, azt gondolom, valamennyien egyetértünk. A Fideszkormányzat azonban az oktatást kisajátította, holott az oktatás nem az államé, nem a kormányé, hanem a diákoké, a pedag ógusoké, a szülőké, valamennyiünké. Működésének alapja a gyermekek mindenekfelett álló érdeke. A modernizációt végrehajtó sikeres társadalmak döntően az oktatásra alapozták a sikerüket, a válságból való kilábalás, a hosszú távú fenntarthatóság, a növekedés megindítása érdekében még a jelenlegi válságos időszakban is növelni és nem csökkenteni kellene az oktatás támogatását, valamint a legszélesebbre nyitni a tudáshoz való hozzáférés lehetőségét. Az átalakítások két legfontosabb eleme kudarcra van ítélve. Az unortodox gazdaságpolitikának köszönhetően nincs pénz a pedagóguséletpályamodell bevezetésére és az iskolák államosítására. A közoktatás átalakításához úgy kezdtek hozzá, hogy nem mérték fel alaposan a pénzügyi feltételeket, rosszul ütemezték a feladatok at, de főképpen nem folytattak társadalmi egyeztetéseket. Tévedésnek tartom, hogy Klebelsberg Kunoból le lehetne vezetni, meg lehetne alapozni a mai magyar XXI. századi oktatást, ez tévedés, ahogy nem lehet a helyzetet sem szépíteni, még ha Arisztotelésztő l kezdve a posztmodernig hivatkozunk is. A viták sem csak az eszközökről szólnak - ahogy Pokorni Zoltán miniszter úr, elnök úr említette , azt gondolom, a célokról is. Például semmi sem indokolja az iskolák ilyen széles körű államosítását, aminek nincs má s célja, mint az esztelen központosítás és azon keresztül gyakorolt ellenőrzés, befolyás, az önkormányzatiság meggyengítése. Az államosítás egyik célja ugyanis az iskolák feletti szervezeti, irányítási, személyi befolyás teljes körű megszerzése, az iskolai önállóság csökkentése, a politikai, ideológiai befolyás érvényesítése. A másik hozadéka, hogy az önkormányzatiság egyik legfontosabb feladatát elvonták, legyengítették a települések kötődését az oktatáshoz. Egyszóval szinte korlátlanul megnövelték a hatal mukat, a szakmai autonómiákkal, a helyi közösségekkel és az oktatási rendszer felhasználóival szemben. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ sem állt fel, nem működnek a tankerületi igazgatási egységek sem, senki sem tudja, hogy mi fog történni január 1je után. Sokan szóltak erről is, a levelek is, a kérdések is, amelyek az asztalunkra kerültek, ezt bizonyítják. Hogy lesznek jelentős számú elbocsátások, az az eddig kiszivárgott adatok alapján valószínű, ugyanakkor ez a központi ellenőrzés veszélyezteti a tanulás és a tanítás szabadságát. Az állami fenntartás és az önkormányzati üzemeltetés határvonalai bizonytalanok, ezek nyilvánvalóan konfliktusos területekké válnak. A köznevelés finanszírozásának a 2013. évi feltételei összegszerűségében elégtelenek mi nd az állami, mind pedig az önkormányzati oldalon, a finanszírozási mechanizmusokban bizonytalanok, 3 ezer intézmény, 1,2 millió diák és 120 ezer pedagógus sorsa, azt gondolom, bizonytalan. A NAT központilag akarja szabályozni, hogy mi történjen percről pe rcre az osztálytermekben. Telerakták elavult, vállalhatatlan ideológiai lózungokkal, hamis történelemmagyarázatokkal. (Cseresnyés Péter: Jaj!) Úgy tűnik, megtalálták Orwell 1984ének gondolatát (Cseresnyés Péter: Jézusom!) : “Aki uralja a múltat, uralja a j övőt. Aki uralja a jelent, uralja a múltat is.” A köznevelés mai rendszere arra sem képes, hogy korszerű tudást adjon, sem az esélyegyenlőséget nem szolgálja. A kormányzat egy sor olyan programot szüntetett meg, amelyek a hátrányos helyzetű családokból érk ező diákok felzárkóztatását segítették. Ellehetetlenítették az ezzel foglakozó alapítványi iskolák működését is. A kormányzat rendpártisága elfogadhatatlan világot képvisel: iskolaőrök, iskolaköpeny.
