Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3264 mu nkakörülmények között kívánnak foglalkoztatni embereket. A másik, meglehetősen irracionális kívánság, hogy olyan fiatalokat foglalkoztassunk betanított vagy szakmunkásként, akik tudásuk alapján magasabban kvalifikált munkakört is képesek lennének betölteni . Harmadrészt: Magyarországon ma sajnos tömegesen áll rendelkezésre inaktív munkaképes korú ember, akiket megfelelő képzéssel alkalmassá lehetne tenni ezeknek a munkaköröknek a betöltésére. És végül, ne legyünk álszentek: ha valakinek a saját gyermekéről v an szó, akkor teljes bizonyossággal arra törekszik szülőként, hogy fia, lánya minél magasabb iskolai végzettséget szerezzen. És minél magasabb a szülő iskolai végzettsége, ez annál inkább így van. Akik taníttatják a gyermekeiket, azoknak van igazuk. Klebel sberg Kuno a kultúrfölény megteremtésével akarta ellensúlyozni az elveszett területeket, erőforrásokat, a nemzetközi elismertséget. Ő ezt ösztönösen érezte, ma már tények bizonyítják, hogy a tudás a legfontosabb tényező a gazdasági növekedésben. Ráadásul a tudásnak mint erőnek, gazdasági erőnek van egy nagyon furcsa tulajdonsága: hiába van belőle egyre több, nem csökken az értéke. Bármilyen más termék vagy erőforrás esetében, ha több áll belőle rendelkezésre, akkor csökken az egységára. A tudásé nem: hiába van belőle több, nem ér kevesebbet. Magyarországon az elmúlt 20 évben örvendetesen tolódott felfelé a végzettségek szintje, mégsem csökkent a fizetések közti különbség. Hiába nőtt a diplomások száma, a jövedelemelőnyük nem csökkent. Vagyis szükség volt és van rájuk. Egy 1987es angliai felmérést érdemes ideidézni. Ez arról szól, hogy a képességek csecsemőkorban még egyenletesen oszlanak el a társadalomban. Azonban megfigyelve a rossz társadalmi helyzetben lévők jobb képességű gyermekeit és a jobb társadalmi helyzetűek rosszabb képességű gyerekeit, ezek a különbségek az életkor előrehaladtával folyamatosan csökkennek, és 8 éves korban megfordulnak. Onnantól kezdve pedig az olló egyre nyílik, és a felsőoktatásba már jórészt csak a középosztály és az afölöttiek gyerekei kerülnek be. Nincs ez másképp nálunk sem. A PISAmérésekből kitűnik, hogy a közoktatási rendszerünk, ahelyett, hogy csökkentené a társadalmi különbséget, inkább növeli azt. Sőt, Európában a mi iskolarendszerünk teljesít a legrosszabbul ezen a tér en. Ugyanis az iskolarendszernek nem a társadalmi leszakadást kell megakadályoznia, hanem a felemelkedést kell biztosítania. Az első polgári kormány által bevezetett kompetenciamérésekből is hasonló következtetéseket vonhatunk le. Ma hazánkban a lakóhely, a szülő iskolai végzettsége határozza meg egy gyermek teljesítményét, különösképpen az anya iskolai végzettsége. Azaz az a tér, ami nap mint nap körülveszi őt, és az iskola ezt nem képes megváltoztatni. Egy kistelepülési gyerek szinte esélytelen a felsőokt atásba való bejutásra. Éppen ezért hoztuk létre 1213 évvel ezelőtt az Arany Jánosprogramot, ezért tartom most is fontosnak, másfél évtized után, hogy működjön. Ez rossz a gyermeknek, mert felnőttként rosszabbul él, mint élhetne. De rossz a nemzetnek is, nemcsak azért, mert nem a legtehetségesebbek kerülnek az adott pozíciókba, mert nem a tehetség, hanem az adott fiatal körülményei határozzák meg a sorsát, hanem azért is, mert ha több a képzett ember, akkor furcsamód, több lesz számukra a munkalehetőség is . Magasabb végzettség, több GDP, több magasabb végzettséget igénylő munkahely, még több gazdasági növekedés. Minden gyerek tehetséges valamiben. Minden gyerekre igaz, hogy egyes területeken több ügyességet, motiváltságot mutat. Ennek megfelelően az oktatás nak személyre szabottnak kellene lennie. Mai oktatási rendszerünk, ahogy untig szokták mondani, arra kíváncsi, hogy mit nem tud a gyerek, ezt értékeli, ezt szankcionálja. Ehelyett sokkal többet kellene foglalkoznunk azzal, hogy mit tud, hogyan tehetjük sik eressé, elégedetté. Mert ha ez sikerül, azokon a területeken is messzebbre jut, ahol kevésbé tehetséges, ami kevésbé érdekli. Mit írt Klebelsberg Kuno nyolc évtizeddel ezelőtt? “Öntudatos szembehelyezkedés ez a rendszer azzal az elhibázott oktatáspolitikai irányzattal, amely mindenhol uniformizálva akarja az élet nagy tarkaságát egy kaptafára húzni.” Az egyéni sajátosságokat, érettséget, családi hátteret, motiváltságot figyelmen kívül hagyó oktatási rendszer következményei egy életre kihatnak. Ezért jó, hog y csak lehetőség és nem mindenáron való kötelezettség a korai óvodáztatás. Ezért jó, hogy sikerült megőrizni az
