Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik):
2772 Mi lehet tehát a megoldás? A megoldás, amint azt már sokszor elmondtuk, az adósságterhek tárgyalásos újrarendezése, vagy a tárgyalásos úton elért adósságkönnyítés. Igaz az a kritika, igaz az a figyelemfelhívás, hogy sok kockázata van egy ilyen útnak, me gvannak a maga hátulütői. De ha igaz az, hogy a másik út járhatatlan, ha járhatatlan az az út, hogy ha beledöglünk is, akkor is fizetjük az államadósságot, akkor ezt a kockázatot vállalnunk kell, és ez egy olyan út, amit ha jól csinálunk, végig lehet járni sikeresen. Arra, hogy ezt végig lehet járni sikeresen, vannak jó nemzetközi példák. Csak a legutóbbi időszakból hadd említsem Argentína példáját, ahol a 20012010 közötti időszakot tekintve az államadósság 75 százalékát sikerült leíratni. Hadd tegyem hozz á, hogy ehhez még csak politikai alku sem kellett, hanem egy olyan határozott kormányzati magatartás párosult olyan üzleti típusú tárgyalásokkal, amelyek a hitelezőkkel való alku folyamán eredményezték ezt az adósságkönnyítést. Igaz, hogy volt ennek egy na gyon kritikus időszaka; igaz, hogy volt egy időszak, ami megrengette Argentínát, és mind a gazdaságot, mind a belső békét felborította, de ezek után egy olyan dinamikus gazdasági növekedés vette kezdetét, ami évi átlagban 8 százalékos növekedést jelent, és ma már lényegesen meghaladták az elért nyereségek az ott elszenvedett rövid távú veszteségeket. De hát említhetném éppen SzerbiaMontenegrót is, amelynek a legmélyebb politikai válság idején, vesztes háború után is sikerült elérnie azt, hogy az államadóss ág kétharmadát leíratták, de hát éppen a legutóbbi időszakban az Európai Unión belül is Görögországnak mintegy 25 százalékos adósságkönnyítést sikerült elérnie, Írországnak hasonló módon. És hadd idézzek itt egy EUkonform megszólalást Barroso elnök úrtól, aki azt mondta Írországgal kapcsolatban a görög adósságelengedés után, hogy nem várhatjuk el, hogy a görög és az ír állampolgárok viseljék az államadósság terheit, azt, ahogy a kormányok ezek törlesztését intézik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, amiv el önök nyilván tisztában vannak, hogy a magyar társadalom állapota sokkal súlyosabb, mint akár Írországban, akár Görögországban. Kérem, hogy ne tévessze meg önöket az, hogy a magyar társadalomnak a jelek szerint végtelen nagy a tűrőképessége. Iszonyúan ki van vérezve a magyar társadalom, és hogyha olyan vehemenciával reagálnánk a megszorításokra, ahogy az Görögországban történik, az utcák itt is harcokkal lennének terheltek. Kérem, hogy senki ne éljen vissza ezzel a türelemmel! Nagyon rossz állapotban van a magyar társadalom és a magyar gazdaság, és minden okunk megvan arra, hogy egy hasonló könnyítést kérjünk, mint ahogy azt Görögország vagy Írország tette, vagy korábban Argentína. Ne felejtsük el azt, hogy 2008ban az államcsőd küszöbén voltunk. Éppen az bizonyítja ezt, hogy az akkori kormány igényelte az EUnak és az IMFnek azt a hitelcsomagját, amelyik visszarántotta rövid távon a pénzügyi szakadék széléről az országot. Tehát nem vagyunk olyan helyzetben, ez nem egy luxus ebben a helyzetben, hanem éppen az elkerülési útja annak, hogy ne jussunk olyan helyzetbe, mint amilyenben Görögország is van. Mi lehet a tárgyalás célja? A tárgyalás célja többsíkú lehet, és itt én is hangsúlyozom azt, hogy nincs szó arról, hogy arra biztatnánk bármely kormányt, hogy e lhamarkodottan, önfejűen rúgja fel a hitelszolgálatot, az adósságszolgálatot. Megvan ennek a maga tárgyalásos technikája. Igaz, hogy létezik egy olyan jogelv, a pacta sunt servanda, hogy a szerződéseket be kell tartani, de létezik egy olyan is, a rebus sic stantibus, tehát hogy a körülmények jelentős megváltozása esetén kezdeményezhető egy újratárgyalás, és mi ezt javasoljuk, mint egyetlen járható utat, ami megvalósulhat akár a futamidő hosszabbításával, akár a kamatcsökkentési célú adósságkonverzióval, aká r egy rövid távú moratóriummal is, ami egy lélegzetvételnyi időhöz juttatja Magyarországot, de a végcél az kell hogy legyen, hogy magában a tőketartozásban is sikerüljön egy jelentős könnyítést elérnünk.
